S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
I álláspontra helyezkedett. Ehhez járult a magyar nyelv jogáért változó szerencsével folyt küzdelem is, mely egyúttal a régi latin iskolai tanítás elleni harcot is jelentette. Előbb Sárospatakon az 1796. évi tanterv mondotta ki a magyar nyelven való tanítást, majd 1797-ben a tiszántúli egyházkerület is elrendelte, hogy „a legközelebbi május 1-ső napján kezdődő oskolai esztendőtől fogva mindenféle tudományokat magyar nyelven tanítsanak.“53 Most már a particulában is megindult a mozgalom a magyarnyelvű tanítás érdekében. Cegléden szintén újúlt erővel támadt fel a nemzeti iskola létesítésének eszméje. A forrongó viszonyok között azonban nem tudták, mitévők legyenek. Vájjon meglévő latin iskolájuk átalakítását vegyék-e munkába, vagy egy olyan nemzeti iskola szervezését, minőt a Ratio Educationis kívánt ? Ez utóbbitól nemcsak azért idegenkedett az egyházi hatóság, mert harcban állott a Ratioval, hanem azért is, mert ez az iskolát népiskolai színvonalra szállította volna le. Ily körülmények között egyelőre maradt minden a régiben, mint pl. a sokkal jobb és fejlettebb állapotban lévő, szomszéd nagykőrösi iskolában is. Még a debreceni anyaiskola sem engedte a régi iskolai szervezetet megbolygatni. Debrecenben a tiszántúli egyházkerületnek a magyarnyelvű tanítást elrendelő, fentebbi határozata is csak rövid ideig tartó hazafias felbuzdulásnak bizonyult. A tanári kar mihamar visszatért a latinnyelvű tanításhoz. Ennek két oka volt. Egyfelől a régi humanisztikus tanításhoz való conservatív ragaszkodás, másfelől az egyházkerület beható kormányzásával szemben a főiskola hagyományos autonómiájának megóvása. Már az 1782-iki Ordo Studiorum kötelező elrendelésével léket ütött a kerület a kollégium ősi szabadságán, mely aztán évekig tartó harcot idézett elő a superintendentia és a professoratus közt. A harcot még jobban kielesítette az 1792-ik és az ezt pótló 1796. évi iskolai superintendentialis törvény, mely a kollégiumot mindenestől az egyházkerület alá rendelte s mindenben föltétien függést, engedelmességet és tiszteletet követelt tőle.54 A tanárok részint actív, részint passiv ellentállása végre is megtört az erősebb superintendentia akaratán, mely aztán kezébe vette a kerület összes tanintézeteinek egységes vezetését. Ugyanígy vette át a tiszáninneni egyházkerület is a sárospataki főiskolának és a kerületi többi kisebb iskoláknak a vezetését. Ezek a kerületi iskolakormányzásra tagozódások azt 93
