S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
84 sajnos, nem tudjuk kimutatni, mert nagyobb togatus növendékeinek névsora csak töredékben maradt reánk, az alsóbb osztályok tanulóit pedig a XIX. századot megelőzőleg seholsem jegyezték fel; ezek catalogusa csak 1816-ban kezdődik. Cegléden általán alig jegyeztek fel valamit a rektorok az iskola belső életéből, pedig a Matricula Scholae ott volt előttük s most annak, — néhány kivételével, — csak üres lapjai ásítanak felénk. Egyik oldalán Szentgyörgyi József rektor 1759-ben megkezdette a famulusok névsorának vezetését. Utóda azonban már abbahagyta. Valamelyik későbbi rektor kérdésbe tette : „Hát a többi hová lett?“, mire egy másik henye humorral így felelt: „Hadd menjenek békével az igazak útján!“17 Azután még 1772-től 1781-ig találjuk a Matriculában a szolgatanulók névsorát. A famulusok alkották a familia Scholaet. Földhöz, ragadt, szegény gyerekek, akiket az iskola tartott. A fölmaradt névsor szerint leginkább ceglédiek, de akadtak máshonnan valók is (Adony, Várkony, Abony, Zilah, Léva, Derecske). Coquián éltek, az iskolában a szolgamunkákat végezték, ruháikat is innen-onnan szerezték, de a nyomorúságos állapot megedzette őket az élet küzdelmeire s nem egy kitűnt közülök a közéletben példaszerű munkásságával és egyéniségével. A famulusok bent laktak az iskolában. Kevesen lehettek. Felügyelőjük s egyúttal a régi oeconomus helyettese az apparitor. Ez az egyetlen diáktisztviselő már ekkor és ezután az iskolában. Az a körülmény, hogy Cegléden a városi tanács a XVIII-ik század közepe óta nem kizárólag református vallású emberekből állott többé, valamint a helytartótanács szigorú ellenőrzése arra nézve, hogy a város jövedelméből a reformátusokkal egyenlően részesüljenek a katholikusok is, a református egyházi igazgatás addigi formájának megváltoztatását vonta maga után. Nem lehetett többé azt az egyházkormányzati rendszert fenntartani, melyszerint az egyház és iskola mindennemű ügyét a lelkésszel együtt a városi magistratus intézte. Külön egyházi kormányzótestületet kellett felállítani. Ez akkor országszerte kialakult mindazokon a helyeken, ahol a tiszta református lakosság közé katholikusok is települtek be és külön szervezkedtek. Debrecenben 1749-ben alakult meg presbyteri elvek alapján a külön református egyházi consistorium, melybe a lelkészeken, professzorokon és a városi tanács református tagjain kívül már a gyülekezetből is választottak be tagokat.18
