S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
66 ceglédi eset azt is bizonyítja, hogy 1752-ben Ceglédre nem jöttek legátusok. Az ünnepi követségeket ugyanis Mária Terézia többizben eltiltotta. E tilalom ellenére Cegléd 1768-ban nagy ünnepélyességgel, tüntetőleg kért legátust Debrecenből.80 A templommal együtt át kellett adni a ceglédi reformátusoknak a parókiát is, noha Botka István plébános azt nem igényelte. Alkalmasabbnak találta azt a házat, melyet előbb a klarisszák vettek neki. Kérte is, hogy ne kényszerítsék őt ennek elhagyására, hanem a parókiát adják vissza a prédikátornak.81 Kérését azonban nem teljesítették, sőt előbb még az iskolákat is elfoglalták. „Instantiánkra — mondja a református egyházi irat — mégis visszaadták a férfiúi és leányi oskolákat, a nagyobb harangot, a nagyobb kart, az asszonyok székeit; istenitiszteletre az oskolaház kerítésébe szondánk.“82 Az iskolaépületek tehát még egyelőre megmaradtak a reformátusok birtokában, de a tiszttartó azt sem nézte jó szemmel és folyton figyelmeztette őket, hogy nem tűrik azokat az immár katholikus templom és parókia közelében. Sorsuk ilyenmódon meg volt pecsételve. Még az 1753-ik évben elrendelte a helytartótanács, hogy a ceglédi reformátusok az iskolában a grammatikánál magasabb tudományok tanítását, vallásgyakorlatuk elvesztésének terhe alatt, hagyják abba.83 Ezt a lesújtó esetet az akkori rektor, Szentgyörgyi József így örökítette meg : „Amit a legfájdalmasabban vetek papírra, az a templom és parochiális épületeknek, valamint a ceglédi iskolának is a sorsa, amely méltán sirathatja meg nem érdemlett végét. Ezt az iskolát u. i., amely régtől virágozva, magának a debreceni Alma Maternek is adott rektorokat, a grammatikára fokozták le, ekként a kir. helytartótanács parancsára a togatusokat el kellett távolítani s azóta évenként csak két togatus diákot, mint praeceptorokat, tűrtek itt meg“.84 Ezzel a szomorú akkorddal végződik az iskola második korszaka. E korszak rektorai. 1. Ónodi István 1695—1697(7). Mint fentebb említettük, a debreceni főiskola felsőbb tanulói közé 1689. június 1-én iratkozott be. Hat évi főiskolai cursus végzése után jöhetett Ceglédre. Ez volt a rendes főiskolai végzettség. Kisebb elemi iskolás
