S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
61 református egyházakban is. Ugyanezen időben külön Instructiót is adtak ki a leánytanítók részére, amikor már ezek nem egyszerű deákasszonyok, hanem képzett, nős kántorok voltak a Geleji-Katona-féle canon rendelése szerint. A kántorokat megelőző deákasszonyok tanítását inkább csak nagyobb városokban lehet észlelni. Legtöbb helyen, így Cegléden is, a kántori állással egyidőben létesítette az egyház a leányiskolát. Szabó Lajos azt állítja, hogy 1714-től kezdve tanított Cegléden kántor.66 A Matricula Scholae följegyzése szerint 1780. körül már a negyedik kántor működött. Az előzőknek neveit és szolgálati idejét nem sikerült megtudni a Matricula írójának. Az ő följegyzése alapján elfogadhatjuk a Szabó L. állítását s 1714-re tehetjük az önálló kántori állás szervezését és a leányiskola megnyitását. Ez, természetesen, kántori lakás és vele kapcsolatos leányiskola építésével függött össze. Az épületet, kétségkívül, a parókia szomszédságában emelték. A leányiskola szervezetileg nem állott külön a fiúiskolától, hanem a rektor vezetése és igazgatása alatt azzal egységes egészet alkotott. A leányiskola létesítése nem pusztán a kor követelménye, hanem arról is tanúskodik, hogy Cegléd gazdaságilag erősbödött s növekvő jólétével a kultúra iránti érzéke is emelkedett. A háttérben azonban már a ceglédi református egyházra és iskolára vészterhes felhők kezdtek gyülekezni. Az 1715. évi LXXIV. te. az iskolákra nézve is kimondta a király legfőbb felügyeleti jogát. Ezt a jogot a király az 1723. évi LXX- te. értelmében a helytartótanács tanulmányi bizottsága utján gyakorolta. A protestánsokra nézve ez a bizottság a maga gyanakvó, kémkedő ellenszenvével és rendszerével rendkívül sok bajnak lett forrása. Mindenféle módon zaklatta a prot. iskolákat s főként azt kutatta, miféle alapítványaik vannak, miből tartják fenn magukat és mit tanítanak.67 Növelte a veszedelmet az 1731- ben kiadott királyi parancshoz, a Carolina Rosolutiohoz mellékelt titkos leírat, melyben a király meghagyta a helytartótanácsnak, hogy „alsóbb iskoláknak, mint a nyilvános vallásgyakorlathoz tartozóknak, fenntartása bezárólag a grammatikai fokig az akatholikusoknak is megengedendő az articuláris helyeken, de felsőbb iskoláikat, ha nincs királyi szabadalmuk és engedélyük, egyszerűen be kell zárni“. Ez a rendelet és a fenntebbi törvények voltak egészen 1790-ig az állami közoktatásügy irányítói a prot. iskolák nagy kárára. A helytartó-
