S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
57 egyházmegye vezetőit illette. Az iskola diáktisztviselői között a törvény a szeniort, contrascribát, publicus praeceptorokat és az iskolagazdát (oeconomus) említi. Ezek az iskola felesküdt hivatalos személyei (iurati Scholae officiales). Kötelességeiket ekként sorolja el a törvény. A szénior a törvények őre, a cétus gondviselője; ügyel a jó erkölcsökre, oltalmazza az ifjúságot, megbünteti a törvény ellen vétkezőket. Általában a jórend, tisztelet és engedelmesség fenntartása a tiszte. 0 feddette meg a hungarizálókat, osztotta ki igazságosan a cétusnak coquiából nyert ételeit és ellenőrizte az oeconomust. Helyettese a constrascriba. Az oeconomusról és feladatáról már írtunk e mű első részében. A praeceptorok — mint tudjuk — az alsó osztályokat tanították. Aki bármely tisztségben kötelességének meg nem felelt, méltó büntetést (poenam dignam) kapott. Vagy elveszítette tisztségét, vagy pénzt fizetett, vagy ha nagyobb vétket követett el, megpálcázták, sőt megcsapatva, még az iskolából is kilódították. Éppígy a hanyag, vagy erkölcsileg rossz tanulókat is. A fegyelem vasszigorúsága még ekkor is fennállott, noha nyerseségéből már sokat engedett. Törvényünk alig egy-két helyen említ kemény, durva büntetést. Teljes formaruhát sem követel. A hosszú, fekete toga (chlamys, tunica) és öv hordásán kívül mást nem ír elő. Tiltja azonban a rövid katonaruhák, kék- vagy zöldszínű nagykalapok, piros csizmák vagy cipők viselését. A rektorokra és tanulókra a zsinat általában azt rendelte, hogy hosszú ruhát viseljenek s nyakukban peplumot (bő felöltő), vagy magas nyakravalót ne hordjanak. A hosszú hajat a ceglédi iskola törvénye szigorúan tiltja, hasonlóképpen a dohányzást, de — és ez a kor felfogasára jellemző — eldugott helyeken megengedi azoknak, akiknek egészségük fenntartására szükséges. A zsinat is így rendelkezik.52 A törvény a tanulók valláserkölcsi életének szabályozása mellett nagy gondot fordít az illemre és jómodorra is. Akkor bizony még sok parlagi nyerseséggel és illetlen, rossz szokással mentek a tanulók iskolába, hisz még ma is sok e részben a kívánnivaló. A törvény kifejezéseiből látjuk, hogy mennyi bárdolatlanság, durvaság, trágárság és tisztátalanság ellen kellett az iskolának küzdenie. A társadalom és szülei ház nem volt annyira segítségére, mint manapság. Nevelői munkájának tehát sokkal nagyobb mértékben ki kellett a helyes modor és illem elsajátítására terjednie, mint a mai iskolának a fejlettebb, finomultabb i i I
