S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Okmánytár I - XII.
180 vélekedések s érzések után roszszal szánakozó emberek, kik a helyett, hogy a semmire való Oskola Mesternek a szokott két, három esztendők előtt, annyival inkább esztendő közbe való kivettetését, a mit tartoznának, kívánnák vagy dolgoznák, meg elégszenek azzal, hogy az Oskola romlását és sokszor megsirathatatlan kárát találják, attól félvén, ne hogy az a haszontalan ember a véle törvény szerént való szoros bánás után őket átkozza: tehát múlhatatlan kötelességének tartsa minden Prédikátor az illyen Ítéletben gyengéket jó útra igazítani, elméjekre és szivekre adván, hogy mivel az ember egész élete, sőt örök boldogsága is, nagy részént gyermeki neveltetésétől és taníttatásától függ, nem lehet fővebb és szorosabb kötelessége akármely Ekklézsiai Elöljárónak, mint az arra való vigyázás; mitsodás az Oskolai Tanító? miképpen jár el hivatalában ? hogy készíti gondviselése alá bízatott ártatlan gyermekeit ? következésképpen amely Ekklézsiai Elöljárók észrevévénn, hogy veszedelmes embert találtak bé ültetni Oskolájokba, és annak a jobbításába, vagy ha azt nem remélhetni, ki mozdításába nem igyekeznek, hasonlókká lesznek az ollyan pásztorokhoz, kik a nyájat farkasokra bízzák. Ellenbe nem gyaláztatni, hanem dicsértetni fognak az ollyanok mindenektől, a kik nem engedik ártatlan gyermekeiket tudatlanságban s erköltstelenségben neveltetni, és boldogtalanokká tétetni. De mit is tesz az, akár mint motskolódjon, átkozódjon valamely tulajdon hibájáért kimozdittatott Oskola Mester ? hiszen azzal tsak a maga lelkét terheli, mivel az effélékre minden okos és józanon gondolkodó ember azt fogja felelni, hogy egy Ekklézsia sem tartozik azért senkinek fizetni, hogy a maga hivatalát, a reá bízott gyermekeknek ki pótolhatatlan kárával, folytassa. Tudja meg az illyen meg jobbulás ellen megátalkodott ember, hogy kész akarva juttatván az Eklézsiát arra a szomorú Alternatívára, hogy vagy 30-40 s több gyermekinek, vagy egy haszontalan embernek kára, még pedig amazoknak nagy s talán örökké való kára között kéntelen legyen választani; ha inkább az ö, mint emezeknek a szerencsétlenségét választotta, azt a maga bolondságának és ne másoknak köszönnye. Az e forma oktatásokra immár annál a jó lelki esméretnél fogva fel oldozhatatlanul kötelesek a L. Pásztorok, mellyel az ö Tanításaiknak Halgatóik Lelkek Idvességekre való hasz-
