S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
17 tüntetve és segélyezésre ajánlva még az 1791-iki budai zsinaton is. A két anyaiskola érdekkörét és hatásterületét nem tudjuk pontosan megállapítani. Megtörtént, főleg kezdetben, hogy egyes particulák (vidéki iskolák) tetszésök szerint, most az egyikből, majd a másikból vitték rektoraikat. Később azonban állandósultak a viszonyok, úgy, hogy Sárospatak hatásterülete általában a felvidéki, felsőtiszamelléki, Debrecené pedig az alföldi és Duna—Tiszaközi iskolákra terjedt ki. A dunántúli iskolákon osztozott a két Alma Mater, de a debreceni mégis szélesebb körben éreztette hatását. Néha hosszabb ideig egyetlen rektort sem vittek Patakról a dunántúli particulákba. Pápára többször kértek rektort, főként Debrecenből, még a XVII. században is,33 ami azt mutatja, hogy iskolája kisebb körben s nem főiskolai ranggal működött. A XVII. században mégis éreztette hatását, amennyiben akkor már főiskolai képzettséget nyújtott és rektorokat küldött a vidéki iskolákba, de nem nagy területre kihatólag.34 így maradt a XVIII. század közepéig, amikor grammatikai iskolává fokozták le (1752.) és még Pápáról is menekülni kényszerült. A ceglédi iskola, mint particula, vagyis résziskola, mindjárt kezdetben a debreceni főiskola hatáskörébe került, annak részévé lett.35 Úgyis maradt aztán állandóan több mint 200 esztendőn keresztül. „A kollégium és az ő particuláris iskolái között — mondja Kármán — a viszony különféleképpen alakult az egyes helyek eszközei és a rektorok képesítése (recte : képessége) szerint, de bizonyos egység a tanító munkájában mindig volt s ez az általános művelődés fejlődésére nagyon előnyösnek bizonyult. Ez a kálvinista iskolai szervezet volt a nemzeti művelődésnek előfutárja.“36 A ceglédi particula, rektorai és tanítványai útján a legszorosabb kapcsolatban állott a debreceni főiskolával. Onnan hozott rektorai oda küldték tovább tanulni kiválóbb növendékeiket. Az 1589-ik évben jelenik meg a kevéssel etőbb főiskolává fejlődött debreceni kollégiumban Czeglédi Gergely, a következő évben Czeglédi Gáspár s így azután többen. A ceglédi particuláris iskola szervezetének, tanítási rendjének, általában egész életének megrajzolásánál tehát a debreceni főiskolát kell szem előtt tartanunk. Sajnos, XVI. századbeli első törvényei (leges antiquae) ennek is elvesztek. Vannak mégis támasztó pontok, amiket tekintetbe vehetünk. Egyik az, hogy a debreceni éppúgy, mint a pataki főiskola kezdetben a witten-S. Szabó József: A ceglédi református iskola története. 2
