S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Elemi vagy népiskola. Kísérlet a gimnázium fölélesztésére
144 A fizetés mellett azonban még mindig fennállott mellékjövedelmi forrásként a tanítóknak halottakhoz hívása és temetésre járása. Hiába tiltotta el végleg az egyháztanács, a határozatot a hívek ellenzése miatt nem lehetett végrehajtani. Egészen a legújabb korig fennmaradt ez az ősi szokás. Takács József szerint nem lehetett megszűntetni a nép conservativismusa miatt.30 A tanítók sem igen voltak eltörlése mellett. Azzal érveltek, hogy ők kényszerűségből engednek a nép hívásának, mert conventiójukat nem kapják meg rendesen, ennélfogva napi szükségletüket sokszor a temetési pénzből kell fedezniük. A kor szelleme a presbyterium kitartó erélye, de leginkább a rendes és megfelelőbb tanítói fizetések lassanként mégis kiküszöbölték ezt az ósdi, helytelen szokást, mely, természetesen, nem egyedül Cegléden volt meg, hanem a legtöbb, főként alföldi református eklézsiában. A szűkös fizetésből élő és vagyont nem gyűjthető tanítókat jövendő sorsuk is aggasztotta. Hiszen, ha betegség, vagy elöregedés következtében munkaképtelenekké váltak, nyugdíj, vagy más gyámolítás hiányában családjukkal együtt koldúsnyomorúságra jutottak. Az egyház adott nekik olykor-olykor egy kis segélyt, de az nem volt elég s csak alamizsna-számba ment. Az egyháztanács jegyzőkönyvéből látjuk, mennyit könyörögtek ezek a szegény emberek és családjaik segedelemért. S mivel a szélesebbkörű (egyházmegyei, kerületi, vagy éppen országos) nyugdíj késett, 1873-ban a ceglédi református tanítók az önsegély alapjára helyezkedtek és maguk körében helyi nyugdíj- és gyámegyletet alkottak. Az egyház, természetesen, mozgalmukat készséggel támogatta s nemcsak az egylet alapszabályait hagyta jóvá, hanem alapítótagjai közé is lépett.31 Alig kezdte meg azonban ez az egylet működését, mikor az országgyűlés meghozta az 1875. évi XXXII-ik t. cikket, mely létesítette az országos tanítói nyugdíjintézetet valamennyi fajta iskolában működő tanító számára s ezzel a ceglédi református tanítókat és özvegyeiket is nagy gondtól szabadította meg. A tanítói nyugdíjintézet felállítását a népiskolai közoktatásról szóló 1868. évi XXXVlll-ik te. rendelte el. Ez a törvény általában korszakalkotó az elemi iskolai oktatás történetében. Behozta az általános iskolakötelezettséget 6—15 évig olymódon, hogy az elemi iskola hat osztályból álljon s azonfelül még az abból kikerülő növendékek 3 évi ismétlőiskolai
