S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Elemi vagy népiskola. Kísérlet a gimnázium fölélesztésére
142 utóda, — a fejlődő kor és igények szerint szélesebb körben és nagyobb apparátussal az állami gimnázium, természetesen azzal a különbséggel, hogy nem egyházi vezetés és szellem irányítása mellett. Hogy Cegléden ki nem fejlődhetett és meg nem szilárdulhatott a református gimnázium, annak okát kereshetjük ugyan a szomszéd hatalmas versenytársakban is (Nagykőrös, Kecskemét), de sokkal inkább a ceglédi református egyházat és iskolát ért sorscsapásokban, s a város népesedési és gazdasági viszonyainak kedvezőtlen alakulásában. Az egyház és hívei, — mint láttuk, — a körülményekhez képest minden időben minden tőlük telhetőt megtettek, hogy középiskolájukat fenntartsák. Elenyészte nem rajtuk múlott. A gimnázium megszűnése óta a ceglédi református iskola csak az elemi oktatás szolgálatában áll. Az idők szelleme és a város anyagi helyzete következtében az egyházaknak és iskoláiknak nyújtott városi segély is mindinkább csökkent. Dobos János lelkész az ő erőteljes kifejezésével azt írta, hogy „1861. augusztus havában a város elcsapja magától az egyházakat, melyeket eddig két emlőből szoptatott és kimondja, hogy éljenek a maguk emberségéből.“26 A városi segély csökkenése azonban — mint láttuk — már jóval előbb és fokozatosan történt. Végképpen nem is csapta el a város magától az egyházakat, csak lassanként a minimumra szállította le anyagi támogatásukat. Ma jóformán számításba sem jövő összeget, évi 200 pengőt ad deputatum címén a református egyháznak, az iskolát külön nem segélyezi. A városi segély fokozatos csökkentésével, majd megszűnésével, mindinkább s utóbb teljesen az egyházra hárultak az iskola szükségletei, amelyek a haladó korral és annak kívánalmaival együtt folyvást emelkedtek. Az egyház azonban erejéhez képest mindenkor igyekezett meghozni áldozatait a vallásos és nemzeti közművelődés érdekében. Egymásután épített a város különböző részeiben újabb-újabb iskolaépületeket és szervezett újabb tanítói állásokat. A városrészi vagy utcai kisebb iskolaépületek mellett Takács József lelkész idejében és buzdítására az ország millenáris jubileuma alkalmából nemcsak nagyszabású templomának építését fejezte be tetemes költséggel, hanem 1896-ban fölépítette a mai nagyobb, korszerű központi leányiskolát. Nagy segítségére volt az egyháznak az az ezer hold földbirtok, melyet az 1864. évi tagosítás alkalmával kapott elsőrenden
