S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
13 folyamatban lehet magunk elé képzelni reformátoraink s ezek között Szegedi Kis István lelkének kialakulását, de Ceglédnek is, mint tősgyökeres magyar városnak a reformációját. Szegedi két és fél évig működött Cegléden. 1548-ban eltávozott innen. Ettől kezdve az egész törökhódoltság alatt, 140 esztendőn keresztül, csaknem átláthatatlan homály, vagy mint a református egyház legrégibb feljegyzése mondja, kimmeri sötétség terjeng a ceglédi egyház és iskola felett, melybe itt-ott sikerül egy-egy résen némileg bepillantanunk. A város történetét annak írója dr. Oppel Jenő, főleg az országos levéltárban lelt adatok nyomán, nagyjában képes volt megrajzolni. A városi levéltár alig nyújtott művéhez valamit, így az iskola történetéhez sem találunk ott anyagot. A levéltár kincseit részben kegyeletien kezek tették semmivé,13 részben ferdén értelmezett loyalitás, vagy tudatlan vandalizmus pusztította el. Különösen fájlalhatjuk a törökhódoltsági oklevelek elkallódását, ha látjuk azt, hogy úgy a városok, mint az eklézsiák és iskoláik múltjából is milyen fontos adatokat őriztek meg.14 De, bár a ceglédi iskolára a törökhódoltság idejéből nem is maradtak fenn adataink, egyes itt-ott előbukkanó rektori nevek bizonyítják, hogy, ha talán időközi szünetelésekkel is, de fennállott, sőt, mint a körülményekből méltán lehet gyanítanunk, a XVII-ik században virágkorát is élte. A XVI. század a megpróbáltatások ideje volt úgy reá, mint az egész városra nézve. A török uralom sok zaklatással, háborúsággal és sanyargatással járt. Természeti csapások (pl. 1544-ben éhínséget okozó sáskajárás, többször a pestis) is sújtották a várost.15 A reázudult veszedelem közül itt csak azt a hármat említjük fel, mely alapjában rendítette meg, sőt az utolsó még léteiében is fenyegette. 1561. február havában Ceglédtől el a Duna mindkét partján nagykiterjedésű, hatalmas földrengés következett be, mely épületekben, emberekben és marhákban rendkívüli károkat okozott.16 Cegléd is bizonyosan megérezte a földrengés pusztításait.17 Ennél még borzalmasabb pusztítást hozott reá 1566. szeptember havában a vad krimi tatársereg, mely mint II. Szulejmán szultán szövetségese, akkor először jött Magyarországba. Miután a szultán Szigetvár alatt meghalt, vezér és fék nélkül maradva, a Duna-Tiszaközére rontott s azt dúló fergetegként söpörte végig. A nép, amerre tudott, kétségbeesve menekült előle. A tatárok útját felgyújtott városok és falvak lángjai jelezték. Sok embert felkoncoltak, még többet keserves
