S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
127 ban, így Cegléden is, érvényesíteni. A népiskolai növendékek itt szaporodtak is folyvást. íme egy kis statisztika. 1806-ban az elemi- és középiskolai tanulók összes létszáma 410, 1844/5-ben ugyanez 496 és 1852/53-ban már csak a népiskolai növendékeké 593.41 Egyébként a protestánsok iskolái még mindig nélkülözték a kormány jóakaratát. A kor erősen lángoló liberalismusa mellett ugyan nem gördíthetett akadályokat haladásuk elé. de igyekezett tőlük távoltartani a kath. fiatalságot. Nemcsak azt a régi tilalmat tartotta fenn, melyszerint kath. fiú protestáns iskolába nem járhatott, hanem 1825-ben egy királyi rendelet még .azt is megtiltotta, hogy kath. szülők gyermekeik mellett prot. nevelőt vagy tanítót alkalmazhassanak.42 Mindkét tilalom heves ellenzésre talált úgy a társadalomban, mint az országgyűlésen, anélkül azonban, hogy azokat meg tudták volna másítani. A 48-as idők hozták meg a kultúra teljes szabadságát. Attól kezdve prot. iskolákba is járnak kath. tanulók és viszont, de ezzel a felekezeti iskolák tulajdonképpen eltértek eredeti, ideális céljuktól. £ korszak tanítói. a) Rektorprofesszorok. 1. Janku Péter 1806—1812. Debrecenben tanult s külföldi egyetemen is járt, honnan hazatérve hívták 1806-ban Ceglédre. 1812-ben Jászberénybe ment lelkésznek, ott is halt meg. 2. Galgóczi Gábor 1813—1818. Született Nagykőrösön 1786-ban, ahol hasonnevű atyja tanító volt. Tanult Nagykőrösön, azután a debreceni főiskolában. 1804—1805-ben Kőrösön a conjugisták praeceptora volt, azután Szabadszálláson lett rektor; onnan jött Ceglédre 1813-ban. Rektornak nem vált be s alatta hanyatlott az iskola. Az egyháztanács, mivel kevés sikert mutatott fel, más hely keresését ajánlotta neki nem is egyizben. Ö maga is papságra vágyott. Végre 1818-ban csakugyan megválasztotta a lápafői (Tolna m.) eklézsia lelkészének, de mint ilyennek is hányatott élete volt s folyvást költözött egyik helyről a másikra. így Lápafőről Magyarszékelyre, onnan Kőröshegyre, majd Somogytúrra, Soltra. Utoljára Tószegen, a
