S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
115 tunk az egyháztanács jegyzőkönyvébe írva. Ez előadja, hogy a nádor Szabó Károly lelkészt az egyház és iskola állapotáról kérdezte. A kapott feleletből az iskola növendékeit a hívek számához képest kevésnek találta, ennélfogva lelkére kötötte az elöljáróságnak, hogy a nép nevelését mindenképpen igyekezzék előmozdítani. A nádori intelmet a consistorium anynyira a szívére vette, hogy nemcsak összeíratta azonnal városszerte a tanköteles gyermekeket, s nemcsak szigorúan hívta fel a szülőket, hogy azokat iskolába járassák, hanem kimondotta, hogy akik iskolába nem járnak, azok semmiféle hivatalra ne alkalmaztassanak, sőt még házasságot se köthessenek.14 Azonban ennek a túlságos, mondhatni elhibázott, szigorúságnak is kevés sikere lett. A XIX-ik század második évtizedében a ceglédi gimnázium folyvást néptelenedett és hanyatlott. Hozzájárult ehhez a napóleoni háborúk után bekövetkezett gazdasági krízis, mely — egyebek között — a közművelődésre is teherként nehezedett, továbbá több csapásos esztendő. A ceglédi egyház 1818. után már ismét csak egy éves, ideiglenes professzorokkal próbálkozott meggyengült gimnáziumában. Az iskola fölszerelése a lehető leggyarlóbb. Egy 1813-ból való írás az iskola következő taneszközeit sorolja fel: 1. Egy bőriből kibújt, penészlepte magyar újtestámentom, 2. 13 különböző földabrosz. Volt még 3 nyeleden zászló az iskola tulajdonában, melyek közül a „veres színűt“ Bokros Péter helybeli lakos adományozta.15 Szinte hihetetlennek tartjuk, hogy ennyi lett volna s hajlandók vagyunk a följegyzést hiányosnak tartani. De bizonyos, hogy a gimnázium rendkívül lehanyatlott s az egyház hívei nem ok nélkül óhajtották és fejezték ki 1818-ban az esperes előtt, hogy „nagyon szeretnék, ha iskolájuk a város népességéhez illendő virágzásra jutna.“16 E válságos időben a Gondviselés csakugyan el is küldötte azt a férfiút, aki az intézetet ismét magasabb fokra emelte. Az 1820-ik évi május 20-án, Áldozócsütörtökön köszöntött be Ceglédre az egész gyülekezet lelkét megkapó prédikációval az akkor meghívott új rektorprofesszor, Czeglédi Mihály. Külföldi egyetemen is járt és Kecskeméten már két évig conrektoroskodott Eszes, képzett,' vasakaratú és erőskezű ifjú ember. Azonnal teljes buzgalommal látott az iskola újraszervezéséhez. Mindenekelőtt egy tanulmányi rendet dolgozott ki,17 mely di-8
