S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
110 kozású vezetői is síkra szállottak a magyar nyelvű oktatás mellett, így pl. gr. Ieleki László egy hatalmas buzdító iratban.3 Ily körülmények közt a ceglédi reformátusok is újra sürgették a régen óhajtott nemzeti iskola felállítását. A közvélemény nyilvánulása elől most már az egyház nem zárkózhatott el s 1805-ben az iskola alsó tagozatát három osztályú nemzeti iskolává alakította át a Methodus Docendi követelménye szerint és úgy, mintahogy a ceglédi róm. katholikusoknál már régebben fennállott a Ratio Educationis értelmében. A felállított nemzeti fiúiskola két alsó osztályát tanította két állandósított tanító (a másik kettő a leányiskolát), a harmadikat és a deákiskolát pedig a rektor, illetve professzor, mert a rektorok már ekkor az egyházmegye jóváhagyásával professzor címet vettek föl. Erről a kecskeméti egyházmegye jegyzőkönyvében ezt olvassuk: „1806. A ceglédi egyház kéri, hogy a kollégiumból hozattatni szokott rektorok helyett állandó tanítót professzori titulussal tarthasson, s e hivatalra meghívta Janku Péter nevű akadémikust. A szénior (esperes) megengedte, hogy 1 esztendeig meghívhassa interimalis rektornak professzori titulus nélkül. Ehhez a tractus is hozzájárult“. 1807-ben aztán Janku Péter rendes professzori állását helybenhagyta az egyházmegye azzal, hogy a rektori conventio ne csonkíttassék meg. A professzori hivatal állandósítása, ha nem is tépte szét a ceglédi particulának a debreceni anyaiskolával való többszázados összeköttetését, de kétségkívül meggyöngítette. A professzorok ezentúl is a debreceni főiskolából kerültek ugyan ki, de nem közvetlenül a kollégiumból hozták őket, hanem azok közül választották, akik a főiskola elvégzése után külföldi egyetemen jártak, vagy mint segéd, vagy éppen rendes lelkészek, esetleg más iskolákban mint professzorok működtek. Azzal, hogy mint pl. az első professzor, Janku Péter is akadémiát, azaz külföldi egyetemet látogatott, a professzorok ismeret-, és látóköre, valamint tapasztalata bővült és így bennük az iskola a régi rektoroknál képzettebb és műveltebb tanerőket nyert. Janku csakugyan az egyház és tractus elismerését érdemelte ki munkásságával. „Prof. Janku Péter — írja az egyházmegye jegyzőkönyve 1812-ben — Cegléden tanít szorgalmatosán, leginkább magyarul, igen kevesen lévén deák nyelvet tanuló tanítványai.“ Följegyzés hiányában, sajnos, nem tudjuk megállapítani a latin iskola ez időbeli növendékeinek