Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében
nak 26%-a paraszti származású, de apái mesterségét a végzett tanulóknak már csak 6,1%-a folytatta. Ezek a kisparaszti családok 10-15 hold szántóval, vagy 1-2 hold szőlővel rendelkeztek, ezt a birtokot már nem lehetett tovább osztani több gyerek között. A törekvő gazdálkodó gyerekek számára egyetlen út maradt a nincstelenségből kijutni: az ipar, vagy a vasút. A polgáriból kikerülő növendékeknek csaknem 40%-a folytatta tanulmányait valamilyen szakközépiskolában. Első heben a továbbtanulásban az ipari szakiskola áll. Ez Cegléd vonatkozásában egyértelműen a Szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskolát jelentette, ahová naponta vonattal jártak át a volt polgáristák. A polgári iskola IV. osztályát végzettek legnagyobb számban a helybeli iparos tanonciskolába, utána a szolnoki ipari szakiskolába jártak, de az is tény, az „egyéb” iskolák is többségükben különböző ipari technikumokat takarnak. Egyértelmű tehát, hogy a ceglédi polgáristák hajlamainak és előképzettségüknek megfelelően elsősorban ipari pályák felé vonzódtak, az iparos tanoncok és ipari szakiskolások száma ideértve az egyéb iskolásokat is a végzettek 46,4%-a, vagyis minden második diák ipari pályára lépett. Ez a szám ékesen bizonyítja, mit jelentett az egykori polgári fiúiskola Cegléd iparosítása terén. A továbbtanulásban második heben a Felső Kereskedelmi iskola áll. A megvizsgált évtizedben 38 tanuló folytatta tanulmányait ebben az iskolatípusban, a továbbtanulók 27,9%-a. A pályaorientációnál azonban nemcsak az számít, miben szakmához van vonzalma a fiatalságnak, hanem az is, miben lehetőségek állnak a rendelkezésre. Cegléd szerencsés helyzetben volt: a közvetlen szomszédságában, Kecskeméten és Szolnokon is volt felső kereskedelmi, ezekbe az iskolákba tömegesen jártak át a ceglédi fiúk, de mint majd később látni fogjuk, a polgárit végzett leányok is. A továbbtanulás lehetséges területei között harmadik helyen a tanítóképző áll. A tanulásban és önképzőköri munkában kiemelkedő tanulóink mentek általában erre a pályára. A tanítói pálya régtől fogva egyik legkedvesebb lehetősége volt a szegénysorsú családok gyermekeinek a társadalmi ranglétrán valamivel feljebb emelkedni. A „nemzet napszámosai” általában nem a magasabb körökből kerültek ki ebben az országban. A ceglédi fiúk legnagyobb számban a szomszédos Nagykőrös nagymúltú képzőjét látogatták, a leányok a kecskeméti rk., és ref. képzőt, de mindig akadt ceglédi a jászberény i és a kiskunfélegyházi tanítóképzőben is. Jóleső örömmel állapítom meg, hogy ceglédi általános iskoláink mai vezetői között is többen a polgáriban kezdték tanulmányaikat, ott tanulták meg becsülni a pedagógus élethivatást. A polgári iskolát végzettek számára idehaza egyetlen továbbtanulási lehetőség volt: a gimnázium. Mégis ide mentek a legkevesebben. Ennek egy ik oka nyilvánvalóan a latin különbözeti vizsga, mely komoly erőpróbát jelentett a múltban a polgári iskolát bármilyen jó eredménnyel végzett 58
