Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
Ez a jelenség a gimnáziumokban országos jelenség volt ugyan, de Cegléden a polgári fiúiskola megszüntetésével szélsőségesen jelentkezett. Vizsgáljuk meg a gimnázium tanulólétszámának alakulását 1899-től egészen 1945-ig. Egyértelműleg igazolódik Ries Ferenc megállapítása: A beiratkozott I. osztályosoknak az első évtizedben a fele sem marad meg IV. osztályos koráig és hihetetlenül kevesen jutnak el az érettségiig. 1911-12. tanévben pl. mindössze 9 tanuló tette le az érettségi vizsgát, holott 76 tanuló kezdte el az I. osztályt 1903-1904-ben. (Lásd a Mellékletben a táblázatot.) Az a tény, hogy a polgári fiúiskola visszaállítása után, az 1920-as években szembetűnően megjavul ez az arány, ékesen bizonyítja, hogy Ceglédnek gyakorlati jellegű középiskolára szüksége van, mert a széles néprétegek nem egyetemre akartak felkészülni, hanem a gvakorlati élethez ekkoriban már nélkülözhetetlen magasabb általános műveltséget megszerezni. Ezt pedig Cegléden a múltban csak a polgári iskola szolgálta, de jelentőségét a város sohasem méltányolta. Klébelsberg Kunó kultuszminiszter is véleménvt nyilvánított erről a jelenségről: „Nincs áldatlanabb helyzet, mint olyan város, ahol van gimnázium, de nincs polgári iskola; s a gazda fia is négv gimnáziumot jár. Az ilyen gyerek négy évig kínlódik a latinnal, a nélkül, hogy hasznát venné”.55 Érthető ezeknek a tényeknek ismeretében, hogy egvre elkeseredettebb lett a hangulat Cegléden. Mert nemcsak az volt a baj, hogy oda nem való gyerekek töltötték meg a gimnázium padjait, hanem az, hogy ezekben az években több tucatnyi ceglédi gyerek járt át vonattal a szomszédos városok polgári iskoláiba. „Igaz, hogy van főgymnasiumunk, de azt látjuk, hogy évente mégis 60-70 tanuló - és pedig czeglédi születésű tanuló - megy a szomszédos polgári iskolákba a vizsgákat letenni”.56 A vesztett világháború után kialakult forradalmi erjedés hozta meg végre a megoldást: a városi tanács az 1918. február 7-i közgvűlésen egyhangúlag megszavazta a polgári fiúiskola visszaállítását, mégpedig önálló fiúiskolaként. Miután súlyos anvagi terhek vállalásáról volt szó, a polgármester névszerinti szavazást rendelt el. Nem akadt egvetlen ellenszavazat, jelezve az idők fordulását: a demokratikus fordulat közeledtével a város vezetői is belátták, hogy a széles néptömegek igényeit szolgáló polgári iskolát vissza kell állítani, elődeik hibás döntését jóvá kell tenni. A közgyűlés felajánlott 1400 négyszögöl területű telket minden ellenérték nélkül, az építés költségeihez 150000, a beszerzés költségeihez 60000, a fenntartás költségeihez pedig 8000 korona hozzájárulást. Kikötötte, hogy úgy tervezzék meg az új épületet, hogy az az iskola előrelátható népesedése esetén elegendő tanteremmel rendelkezzék, sőt azt is, hogy a fiúiskola szeptember elejével ne csak az első, hanem kellő számú jelentkező esetén a második, esetleg még a harmadik osztállyal is megnvitható legyen. Végül kimondta a képviselőtestület, hogy a polgári fiúiskola felállításának és fejlesztésének ügyét a leánviskola fejlesztésének 29
