Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
Ez a harc - mint tudjuk - országszerte elbukott, a gyakorlatban csaknem mindenütt a négyosztályos polgári alakult ki, a felső tagozattal kapcsolatos kísérletekből pedig megszülettek a magyar középfokú szakiskolák: felső kereskedelmi, felső ipari és felső mezőgazdasági iskolák. A polgári iskola felső tagozatának kiépítéséért a ceglédi tanári kar is kitartó harcot vívott. Ez a harc az államosítás éveiben, az 1880-as években csúcsosodott ki. A vita elsősorban akörül forgott, milyen jellegű legyen a megszervezendő felső tagozat. Népes tábora volt a mezőgazdasági jellegű felső tagozat kiépítésének. Élükön az iskola egyik tanára. Molnár János állott. Érvelésük szerint a városnak nagyon jó a fekvése, de ennek ellenére olyan kicsiny a kereskedelme, hogy annak utánpótlása 4 osztályos képzéssel is biztosítható. Az ipar valamivel fejlettebb, de nincsen Ceglédnek egyetlen olyan iparága sem, melyet magasabb szintre érdemes lenne fejleszteni. „Arra pedig, hogy lóczát és koporsót csinálni tanítsunk, ipartani műhelyt állítani nagyon is fölösleges”.3" A város lakosságának a földművelés képezi a legfőbb kereseti forrást, s az ezáltal előállított termények találnak leginkább piacra. A környék lakossága szintén a földművelésre van utalva, városunkban tehát a mezőgazdasági szaktanfolyam felállítása lenne ésszerű - fejtette ki véleményét a cikk írója. A másik tábor élén Simon Béla és Paulovits Károly, a polgári iskola két középiskolai diplomával rendelkező tanára állott. Az ő érvelésük szerint valóban elkelne egy mezőgazdasági tagozat, hiszen Cegléd tipikus mezőváros. Csakhogy a tapasztalat szerint el sem lehet képzelni ebben a városban, hogy a gazdálkodók gyerekei 6 osztályt végigjárjanak. A statisztika egyértelműen bebizonyítja, hogv 1878 és 1886 között, tehát nvolc év alatt mindössze 8 gazdálkodó gyerek végezte el mind a 4 osztályt, a többi időközben kimaradt, mert otthon munkára fogták. A IV. osztálv elvégzése után továbbtanuló gyerekeknek mindössze 2%-a folvtatta tanulmányait mezőgazdasági jellegű iskolában. Ha tehát nem akarjuk, hogy a ceglédi iskola üres maradjon, el kell vetnünk a mezőgazdasági tagozat tervét. Cegléden mezőgazdasági jellege ellenére, csak a kereskedelmi jellegű továbbképzés lehet életrevaló. Igaz, „Magyarország, különösen Czegléd, nem iparos város, de azzá kell lennie, ha nem akar továbbra is gyarmata maradni a nyugati iparosodott országoknak".31 1885-ben biztató változás következett be az iskola életében: a községi polgári iskolát átvette az állam. Az államosítást Tóth József tanfelügyelő az 1885. febr. 10-i rendkívüli városi közgyűlésen jelentette be. Kifejtette beszédében, hogy az iskola állami kezelésbe vételével nem szűnt meg Cegléd városáé lenni, hanem „minden tekintetben Czegléd város érdekét kell szolgálnia”.32 Tizenöt esztendei küzdelem után úgy látszott „biztos révpartot ért” a sok nehézséggel küszködő iskola. Most már remélhető, hogy „az állam 21
