Prukner Pál: Portré és történelem (Budapest, 1970)
Kemény, határozott, de céltudatos szavak. Oláh István a szellemi országépítő munka kezdetén már felismerte: kultúrát terjeszteni, az emberek tudatát és gondolkodását formálni csak teljes szívvel, a megszállottak odaadásával lehet. Tények hosszú sora bizonyítja szavai igazát. Az 1948-as esztendő első napjaiban megjelent, százhatvan oldalas Száz esztendő naptárában — Pest vármegye Szabadművelődési Tanácsának reprezentatív kiadványa >— olvashatjuk: „1945-ben Pest vármegye területén huszonnégy kultúrház, tizenhét olvasóterem és ötvenhárom könyvtár létesült újonnan. A megye különböző községeibe a minsztérium segítségével kétezerötszáz könyvet küldtünk. A központi hivatal ezerkétszáz, a ceglédi és kiskőrösi pedig négyszáz-négyszáz kötetnyi kézikönyvtárral rendelkezik. A vármegyei újjáépítési verseny keretében a vármegye alispánja által elindított társadalmi megmozdulásból elkészült a vármegye kultúrautója. Előadókat, filmvetítőt és filmeket, könyvtárat visz magával. ..” És sorolhatnám még hosszan, oldalakon át a korabeli híradásokat a megye kulturális újjászületéséről, amelyek legfőbb szervezője és megálmodója a tanyai iskolákban és a tanyai nép között izmosodó néptanító, Oláh István volt. A felsorolás helyett azonban csupán két híradással szeretném még jellemezni azokban az esztendőkben végzett, áldozatos tevékenységét. A Kis Üjság 1949. március 22—i számában arról olvashatunk, hogy kultúrversenyre hívta ki az országot a Pest megyei Szabadművelődési Tanács. „Pest vármegye nemcsak a termelési verseny megszervezésében, hanem a dolgozók kulturális versenyében is példamutató szerepet vállalt. Pest vármegye szabadművelődési Tanácsa országos kulturális versenyre hívta ki valamennyi megye szabadművelődési 3 Prukner Pál: Portré és történelem 33
