Prukner Pál: Portré és történelem (Budapest, 1970)

elvégzéséig pártoló tagokként szerepelnek. A járási internátusos népfőiskolának két tagozata lesz, paraszt- és munkástagozat. Negyven bentlakó növendék számára van hely . . .”

A Ceglédi Kisgazda Újság I. évfolyamának 1. számában — 1946. február 27 — Gondolatok a szabadművelődési munkához címmel írt cikket.

„Van a magyarságnak Móricz Zsigmondja, van az emberiségnek Gorkija, szórakozzunk és tanuljunk általuk.

A műveltség az a pont, amelyben mindannyiunknak találkoznia kell. Ez ad emeberibb életet és leszünk megértőbbek egymással szemben. Foglalkozásban és tudásban mindig lesznek különbségek köztünk, de az egyetemes népi műveltségben mindannyiunknak közösnek kell lennünk és elérni azt a kultúrfokot, hogy a saját és a körülöttünk történő élet dolgaiban öntudatosak, határozottak és tisztánlátók legyünk.”

Egy nappal később a Kis Újságban cikket olvashatunk a ceglédi egyhetes szabadegyetemről.

„Cegléd Közép-Pest megye szabadművelődésének közpcntja lett. A monori tanyák közül került oda egy fiatal tanító, Oláh István a munka irányítására, aki Ceglédet kulturális központtá akarja fejleszteni. És csakúgy, mialatt a szabadegyetemi előadások folynak, háziipari tanfolyam is van a városban, amelyet állandó munkaközösséggé fejlesztenek. Egy másik tanfolyamon szövést és fonást tanítanak, a hivatalban háziipari bemutatást tartanak. Háncs- és szalmafonó munkákat látunk a kiállításon, a gyapjú teljes feldolgozását, háziszőtteseket, kosarakat, szép horgolt és vert csipkéket.”

30