Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd kültelki népessége
68 kép mutatja nemcsak a közvetlen környékről, de az ország távoli vidékeiről valók: csongrádiak, félegyháziak, szarvasiak, kunhegyesiek, halasiak. Cegléd ebben az időben még földben bővelkedik. Körülötte pedig már Jelentkezik a földesüké. Az ujjátelepülő és a megyénél befolyásos Dobroviczky uraság joghatósága alatt álló Szele azért vett bátorságot, hogy újra pereljen az 1701-ben Sőtér alispán által már ceglédieknek Ítélt területért. Az 1772-ben készült Urbárium tervezett egyik sérelme éppen a tanyák kérdésében esett a ceglédieken. Panaszuk szerint az Uraság tisztjel azzal a „sok költséggel" felépült 500 gunyhóval kereskedtek, amely a városon kívül a mezőn volt.«/ Az 500 kunyhó bizonyára azokat az épületeket Jelenti, amelyeket a jobbágyok - szinte valamennyi jobbágy,mert az Urbáriumot megelőző összeírás szerint a városban 1769-ben 528 telkes jobbágy volt«/ - földjükön emeltek. A tiszttartók azért „kereskedtek", a jobbágyok azért vesztegették meg az uj birtokhatárokat kijelölő uradalmi tiszteket;, mert sajnálták kunyhóikat és tanyai épületeiket. A hivatalos Írás azért nevezi „kunyhónak" ezeket a tanyai épületeket - mert kéményeik nem voltak. Egy korabeli felmérés szerint a határban mindössze 3 „kémény" van. ' E kunyhók valószínű gazdálkodással összefüggő épületek, legfeljebb nyári alvóhelyek, de nem állandó lakások lehettek. A gazdálkodás XVIII, század végi formája szerint állandó kinnlakésra nem is volt szükség. A mezőgazdaság buza, rozs, árpa és zab vetését jelentette: e növények munkaigénye kicsi. A munkaigényes k uk o r i c a termesztése még nagyon ritka. 1788-ban a buza, árpa és zab termés dézsmája 21.948 forint, a boré 3.134 a gyümölcs és kukorica dézsma együtt mindössze 200 forint!«/ A XIX. század első évtizedétől kezdve már számszerű adataink is vannak a ceglédi tanyákról. „1808 febr. Tanyán lakóknak conecriptiója"^0/ elmet visel az a rendkívüli be
