Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd népe és népessége
50 a Túróé megyeiekkel megismételtették: nem akarták hinni.hogy ilyen kevés náp ás ilyen szegényen ál a Tárosban. 1718-ban 697 a Táróé lakóinak száma. A náp anyagi helyzete asonban sokkal rosszabb, mint a török utáni elsó öeeseirás idején Tolt. A lakosok száma 1720-ban már 829. de csak 310 ökör, 297 tehán és 1114 anyajuh az egész állatállomány. 62 / Az elvadult földek mindössze másfél, kétszeres termést adnak: nem is termett több 2135 méró busánál és 1328 mérő árpánál. Ha a szükséges vetőmagot, földesúri Járandóságot ás az adót leszámítjuk: a 250 családnak alig termett meg a mindennapi kenyere.Az összeírás szerint a város valamennyi lakója magyar volt.6^ Az országot pusztító háborúk után mindenfelé e mberhióny mutatkozott. A földesúri jogaiba visszahelyezett apáca-rend 1715-ben ke.nény parancsot küld a város birájának, hogy senki se merjen házába fogadni imitt amott csavargó embereket, de vegyék el annak a ceglédi Jobbágynak is minden jószágát, aki innen meg akar szökni. A korabeli összeírás tanúsága szerint az apáca-rend tudatos telepitő tevékenysége, illetve a lakosság nagyobb arányú bevándorlása az 1722. évben kezdődik. Nincsen Írásos adatunk arról, hogy milyen vidékről jöttek. Valószínűnek látszik azonban az, hogy Észak-Pest megyéből és Dél- Nógrádból. Oppel úgy véli, hogy a Mátra aljáról is, ahol a század elején a ceglédiek kóboroltak.^/ Tudjuk,hogy a szomszédos Abony első lakói Pásztóról és Tápióbioskéről Jöttek. Bizonyos, ha^y a török hódoltság, de a század eleji harcok pusztítása is kisebb volt az északi dombos vidéken, amint a már idézett Rákóczi korabeli megyei kimutatás szerint is gabonában és vágó állatban Kóka és Szentmártonkáta is többet fizetett Ceglédnél.^®/ Ezeken a kevesebb pusztítást látott vidékeken a földszüke is előbb mutatkozott,a viszszatárt földesurak kialekoló gazdaságai miatta közösen használt föld terület állandóan kisebbedett, a földesúri terhek mem növekedtek. Szívesen húzódott hát a nép a földben bővel