Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)

Cegléd népe és népessége

lakosok és házak ázásáról nincsenek adataink: a város által fizetett d á z s m a azonban lányegesen kisebb a Kórósánál. Ebból következtetve a lakosság száma ás a gazdasági eró is lányegesen kisebb lehetett.

A török uralom váge elótti szabadság-mozgalmak is sok bajjal jártak: mind a magyar csapatok, mind a török seregek zaklatták adókárt ás természetbeni szolgáltatásokért a város maradék népét. A fákezhetetlen tatár hordák alól pedig mindenestül átköltöztek a város lakosai KóröBre ás ismét csak hat esztendő múlva tértek vissza, akár a 15 éves háború ideján. Jószágaik szerte kóboroltak a pusztává lett Alföldön: egy töredékét maga a pesti Ámhát Bulyok pasa váltotta meg a tatároktól. Az összeköltözött Kőrös-Ceglád városában pedig olyan nyomorúság szakadt a népre, hogy az egész lakosságnak egyetlen fekete tehene maradt meg, az is az eklézsia pincéjében.

1688-ban költöznek haza a ceglédiek. Hányán voltak: erről nincsenek adataink. Arról sem,"hogy a »német világ" rettentő adóterheit és katona-tartását hány ceglédi lakott portának és háznak kellett viselnie.

Cegléd város számok és adatok alapján tárgyalható népességtörténete az 1701. évi megyei összeírással kezdődik.A lakott házak száma ekkor 141: ebből 1 nemes, 117 jobbágy és 23 család házas zsellér. A 141 családban mindössze 72 családtag - gyermek ás eltartott öreg - van. Mindez azt mutatja,hogy a háborús idők után csak a fiatalok költöztek vissza a nagyobb biztonságot nyújtó Kőrös városából. A két város személyi kapcsolatát bizonyltja az is, hogy a XVIII, század első évtizedeiben feltűnő sok - még 1730-ban is 21 házasság-kötés közül 8 esetben - a körösi vőlegény vagy raennyasszony

A város ebben az időben elsősorban állattartó. Az akkor még 60-70.000 holdra tehető határból még 1715-ben is csak 2214 hold a szántó.A határ többi része vagy ősi legelő, vagy a török alatt elvadult szántóföld. A 141 család

48