Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város belterületének alakulása
28 A VÁROS BELTERÜLETÉNEK ALAKULÁSA A város belterületéről e múlt századi tűzvész és a tűzvészt követő utcarendezés alkalmával 1844-ben készült az első térkép.^ A belterület kialakulásának egyes szakaszait azonban az okleveles emlékek, a földrajzi adottságok és a kataszteri térkép segítségével egykori térképek nélkül is nagy valószínűséggel meghatározhatjuk. A feudális kori város - a mai város belső magja - a 2 /nagy utak találkozásénál a mai Kossuth tér körül települt. ' Itt találkozik a három nagy u t: Pest-Ullő-Oegléd, Cegléd-Bénye és a tiszai - j e n ő i - nagy révhez vezető ut. A Cegléd-Szolnoki ut, amely ma a tiszai rév utjánél sokkal jelentősebb, még az 1368.évi határjárás idején sem jelentős. Abony - nyilván a tatárjárá^/ídején elpusztulván - ekkor még újra telepitetlen. Szolnofc-Pest között pedig az egykori Megyer - Tápiógyörgye határában - Tápiőszele alatt.Tápiószentmárton és a vámszedő hely Tépióbicskén keresztül vezetett a Sós u t. Mind a mai napig népi nevében őrzi, hogy a külső szolnoki révnek legfontosabb árucikke Pest és az ország szive felé az erdélyi - belső szolnoki - sóbányák kincse volt. A város ősi belterületéről.népességéről nincsenek számszerű adataink. A török korszak első idejéből 1559-ből fennmaradt feljegyzés szerint Cegléden 184 lakóházat Írtak össze.^ Ez a 184 lakóház a mostani Kossuth tér körül aránylag kis területet foglalhatott el. A már említett három nagy ut találkozása ma is a közvetlen környéknél mintegy 3-4 méterrel magasabb dombocskán van. Ez a domb a város ősi magja. ^ E dombocska északi lejtőjén ma jelentős területen a
