Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város határa és földje
21 jeiket, legtöbbjének ha nem ia lakóépülete, de legalább Istállója volt a földjén. A negyed-telkes gazdák azonban három kalkaturában - nyomósban - művelték földjeiket: esztendőről esztendőre más területen vetve az őszi és a tavaszi kalászost: nem építhettek aklot földjükön. A közös legelő az Urbárium előtt északon a mai Széchenyi útnál, délen a Déli útnál, keletről az Alszegi útnál, nyugatról pedig a Bajcsy- Zsilinszky útnál kezdődött. Az aklokat tehát a k ö z 1 egelő rováséra létesítette az uraság: a XIX. század elején is a közlegelők megtartása és a házhelyigény ütközött össze. A lakosság számának gyors természetes növekedése és a bevándorlás egyre több lakóház építését tette szükségessé. Minthogy az akkori lakóházakhoz az állattartás miatt az udvar és a kert elengedhetetlenül hozzátartozott, a házépítést nem lehetett a meglevő telkek megosztásával, hanem csak uj házhelyek kijelölésével lehetett megoldani. Az uj házhelyek azonban tovább csökkentették volna a közlegelőket. Házhelyekül az akiok természetes törvényszerűséggel kínálkoztak: a lakosság tulajdonai voltak, és közvetlenül az eddig beépitett területek szomszédságában feküdtek. A városi tanács azonban az akiokban való házépítés ellen mindig tiltakozott .azzal az érdekes indokolással: a házakkal elfoglalt akiok helyett újabb akolhelyet kell kijelölni, és akkor a közlegelő megint kisebbedik. Tanulmányunk e részében csak utalunk arra, hogy a jobbágyfelszabadítás és a vasút kiépülése következtében gazdaságilag jövedelmezőbb mezőgazdasági árutermelés hozta magával a külterjes állattenyésztés és az eddig olyan szívósan védelmezett közös legelők felosztását. A közlegelők felosztásának első mozzanata az 1859. évi „barátságos egyesség" után 1863-ban fejeződött be: felosztásra került a közlegelő a város közönsége és az Alapítványi Uradalom között. Ez a felosztásra kerülő legelő 21 285 hold,
