Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Valkó Arisztid: Régészeti és történelmi emlékek a vármegye területén
következtetve, ilyen lakó-telepen körülbelül száz-száz* ötvenen élhettek. Főbb lelőhelyük vármegyénkben: Aszód, Cegléd, Madaras, Sükösd, Sashalom, Tószeg, Budapest. Vaskor Hallstadt kultúrája. A bronzkori kultúránk, mely autochton, vagyis itt fejlődött ki, tovább él a vaskorban. Különböző népmozgalmak idézik elő ismét a kultúrális változást. A Krisztus előtti első évezred hajnalán, amikor még virágkorát éli a bronzkor, harcos illir nép a békésen fejlődő kultúrát egészen megváltoztatja. A díszítő elemek megváltoznak, alkalmazkodnak a vas és bronz merevségéhez és az ékszerek változatosabbakká válnak. Fényűzően készült Az ócsai románkori templom oldalkapuja. harci fegyverek, lószerszám-díszek, aranytárgyak kerülnek elő a telepekről és sírmezőkről. Ez a nép pásztorkodással és harccal foglalkozik, városokat, erődítményeket, földsáncokat épít. Az itt talált ősi lakosságot magába olvasztja, de meghagyja minden népnek sajátosságát. Kedveli az urnákba való temetkezést. Kereskedelmi utak fejlődnek ki, az iparosok vándorolnak és csereárúikat kézről-kézre adják. Ezeket a tárgyakat sokszor elrejtik és ásatások alkalmával mint rejtett depo-leletek kerülnek elő. Ismerik a kétkerekű kocsit, amelyet szintén a kereskedelem szolgálatába állítanak. Kerámiai tárgyainak főjellegzetessége az erősen kihajló szájperem, konikus nyak, kiugró váll és nagyon erős has. Főbb lelőhelyei: Kalocsa, Vác, Abony, Tinye, Angyalföld, Rákospalota, Nagykőrös, Pomáz. La-Tene kultúra. A korszak második felében a keltaság jelenik meg és a La-Téne kultúrát hozza magával. A vas és abból készült eszközök divatoznak. A Hallstadti korban a vasból még ékszereket készitehek, a korszak végén azonban már közhasználati tárgyakat. A keltaság az apró őskori államokat megsemmisíti. A védekező lakosság földvárakat, ú. n. pogányvárakat létesít. Vármegyénk területén jelentősebb: a váci, tápiószecsői, tápióbicskei, péceli, solymári, gombai és a csörszároki földvár. A keltaság a kultúrát teljesen megváltoztatja. A bronz még hosszú időig forgalomban marad, egyes formák jól beváltak, mert a bronz jobban állja az időt a vasnál. A kerámiai anyagok, amelyek eddig kézzel készültek, most korongon készülnek, a fazekasság iparszerüvé válik. Különböző iparágak fejlődnek ki ipari gócpontokkal. Ezek az iparágak helyhez kötöttséggel járnak. Az állandó letelepedés folytán oppidiumok (városias lakótelepek) fejlődnek ki, így Aquincum kialakulását is erre az időre tehetjük. A telepeket sáncmüvekkel veszik körül. Utak létesülnek. A római útrendszer alapját már itt találjuk meg. A cserekereskedelem folytán pénzrendszerek alakulnak ki. A társadalmi élet átalakul és a kelta törzsek az ittmaradt népelemeket lassan magukba olvosztják. A leletek közt igen sok vasból készült kard, paizs, páncél, szerszám, sarló, eke, szőlőmívelési eszköz található, ékszereiket üveggel díszítik. A keltaság az őskori kultúrának legmagasabb fokán álló népe. A történelmi idők hajnalán függetlenségüket nem vesztik el, Augusztus római császárral szövetséges viszonyban élnek. Kultúrájukat az eraviscusok veszik át. Római kor. A Krisztus születése körüli időknek egyik legfontosabb helye volt Aquincum. Ez a város hatalmas szervezetével a magas római kultúrának egyik központja volt. Kövezett utcák, vízvezetékek, fürdők, üzletek, amfiteátrumok és a hivatalok ittléte adta meg a városnak jellegét. Mint katonai város, össze volt kötve kitűnő utakkal a vidék hadászati és kereskedelmi szempontból fontos helyeivel. A rómaiak az ittlakó barbár népek ellen állandó harcot folytattak, míg csak meg nem törték azokat. A Duna mellett hatalmas védelmi vonalat építettek. Téténynél (Campona) kezdődik az erődök sora. A balparton Aquincuminál szemben a Rákospatak torkolatánál Transaquinc u m áll, feljebb a szentendrei tábort találjuk (Ulcisia castra). Dunakeszinél egy-egy burgus állt, Dunabogdány és Tahitótfalunál hatalmas erőd. Hadászati szempontból T é t é n y össze volt kötve Budafokon át Aquincummal, Szentendre V i s e g r á d érintésével, Esztergom, Piliscsaba és Solymár érintésével. A legújabb kutatások szerint Aquincumból, Tata felé is volt egy kiágazás, amely Solymárnál a mai Rozália téglagyár környékén tért el a főútvonaltól és a Várhegy irányában haladt Pilisvörösvárn a k. A rómaiak hatalmas kultúrával hálózták be Vármegyénk egész területét. Legsűrűbben az északi részek, természetszerűleg Aquincum és távolabbi 100
