Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Dr. Pálházy Endre: Pestvármegye főispánjai és alispánjai

1783-ban Majláth József,

1787-ben Almásy Pál,

1790-ben Ürményi József (másodszor).

Az 1848—49. évi szabadságharc legyőzését követő alkotmányellenes korszakban 1848—1860-ig biztosokként állottak a vármegye élén: Babarczay Antal és Szentiványi Vince (1849), báró Majthényi László, mint megyefőnök (1850); Koller Ferenc és Augusz Antal (1851); még ugyanez évben Kapy Ede és 1856-tól Péchy Ferenc, Végh Ignác 1850- ben; Keresztessy József 1850; Horváth Mihály 1851; Rózsahegyi István 1856 és Bonyhádi Percei István 1859-től kezdve voltak a főispáni helytartók.

Az alkotmányos idők előkészítő korszakában 1860—1861-ig és 1867-ben gróf Károlyi István; a visszaesés korszakában 1861—1867-ig Kapy Ede; 1867—1869-ig Lipthay Béla voltak a főispáni helytartók.

Az alkotmányos idők beálltával, a nádori szék nem töltetvén be többé, az első miniszteri ellenjegyzéssel kinevezett főispán — gróf Zichy-Ferraris Viktor lett, ki ezt a tisztséget 1873-ig viselte. Őt követték 1873—1876 báró Lipthay Béla, 1876— 1889 gróf Szapáry István, 1890—1904 Benitzky Ferenc, 1906—1909 Gulner Gyula, aki a nemzeti ellenállás leglelkesebb vezetője volt és 1906-ban a vármegye főispánja lett. A törvényhatóság háláját vele szemben azáltal kívánta leróni, hogy díszmagyaros képmását az ősi székház közgyűlési termében helyezte el.

1910—1917 gróf Ráday Gedeon,

1917—1918 Patay Tibor, majd dr. Kégl János,

1919— 1920 gróf Ráday Gedeon,

1920— 1935 dr. Preszly Elemér,

RÁ.«.

A Vármegyeháza tekintete hátulról

Fxichnt artige Front des Comit aihxnosQsr in. Pest.

1935— 1936 dr. Karay Krakker Kálmán,

1936— 1938 dr. Preszly Elemér m. kir. titkos tanácsos,

1838 évi június 28-tól pedig Fáy István, 1918—1920-ig terjedő időkben a főispánok részben mint kormánybiztosok működtek.

II. Alispánok.

A történelmi fejlődést figyelemmel kísérve a

XVII. század közepétől kezdve az egyesült Pest- Pilis-Solt vármegye élén már alispánokat találunk. Sajnos azt, hogy mikor és mily alapon ruházta fel a király a vármegyét alispánválasztói jogkörrel, biztosan megállapítani a rendelkezésre álló okmányokból nem lehet. Az alispánt a rendek választották. Az első alispán nevével egy tanúvallomással kapcsolatos ügyben találkozunk. Ezen ügyben Ráday András szerepelt, mint alispán, a török uralom alatt főleg Fülek várában volt az alispánnak és tisztikarnak székhelye, mert a széhelyet Budának a török által való elfoglalása miatt el kellett helyezni. Egykori feljegyzések szerint 1689- ben a székhely ismét Buda majd Pest lett. A vármegye jegyzőkönyvei 1638. évtől kezdődőleg rendelkezésre állanak és ezekből a vármegye élén álló alispánok sorozatát aránylag pontosan meg tudjuk állapítani.

1642-ben ismét Ráday András nevével találkozunk, 1656-ban Földváry János, 1659-ben Vándori Bene János, 1660-ban Fekete László, 1666-ban Batik Péter, 1672-ben Bélteky Pál választatott meg alispánná.

1681-ben Wattay Pál, 1682-ben Ráday Gáspár, 1686-ban Gyürky István a vármegye h. alispánja, míg 1689-ben Verlain János István, 1691-től pedig Hochwarth Mihály választatik meg alispánná.

1692—1701 Sőtér Ferenc,

1702—1707 Petrovay László,

1707—1710 Darvas János,

1710—1715 Osztroluczky János,

1715—1717 Imre János,

1717—1722 Szeleczky Márton,

1722—1742 Mágocsy Mihály,

1742—1747 Zlinszky JánOo,

1747—1757 Horányi Gábor,

1757—1768 Beniczky István,

1768—1784 Laczkovich Imre,

1784—98 Szily József, aki 1798-ban vice pala tínus lett.

1798—1808 Laczkovich György,

1808 Friebeisz Antal majd Muslay István, 1810—1819 Muslay István,

1819— 1820 Szentkirályi László,

1820— 1829 Bárczay Pál,

1829—1832 Kovách György,