Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében

napilapokban az utóbbi időkben gondoskodás történik a gyógynövény beváltási árak közléséről — erről az újságot nem olvasó szegény néposztály tudomást nem szerezhet — s így csak annak a beváltóknak van előnye belőlük, akinek a közlések kezeikbe jutnak. A Hangya tett errenézve lépéseket és igen kívánatos, hogy a gyógynövénybeváltásokat intézményesen szervezzék meg. Csak akkor remélhető, hogy a gyógynövénygyüjtők mai keresete a 250.000 pengőről a millió pengőre emelkedjen.

Az értékesítési viszonyok.

Dacára annak, hogy a Hangya a legújabb időkben az értékesítése, főleg az állatokat, sertéseket, baromfi tojás, méz, toll, stb. hatványozottan karolta fel, azért az értékesítési kérdésekben még igen sok rendezetlen helyzetképeket találunk. Különösen a fővárost környező vidékek termelői és a főváros hatósága között mutatkoznak még ma is olyan ellentétes álláspontok, amelyeknek kiküszöbölése a piacrendészet megoldásával nyugvópontra volna hozható. A főváros csak 4 piacát tartja nyitva a vidék termelőinek. A kecskeméti kamara éppen e kérdések rendezése céljából szervezte meg budapesti kirendeltségét, hogy a belföldi értékesítésnek eme minduntalan elégületlenséget és panaszokat kiváltó szélsőséges hajtásait orvosolhassa. Az állandó elégületlenséget kiváltó ellentétes állapotok arra sarkalták a vidék gazdáit, hogy értékesítési szövetkezetbe tömörülve, önmaguk rendezzék a kérdést. Most folynak a tárgyalások, hogy az 1939 év tavaszán nyissák meg a Túr a—B udapest, Veresegyház és Budapest közötti értékesítési vonalat, ahol a zöldségtermelő gazdák szövetkezetbe tömörülve, maguk óhajtják Budapesten a budapesti piac igénybevétele nélkül értékesíteni árúikat. A mai értékesítés módja nagy károkkal jár a mezőgazdaságra. Budapestre naponként az említett két irányból 600 gazdaszekér vándorol mezőgazdasági árúkkal és minden szekéren a gazda mellett felesége, vagy gyermeke, mint kísérő utazik. Egy-egy út 2 napi időt vesz igénybe és igen gyakran még annyit se kap a szekér árúért a kisgazda, amennyit fuvarköltsége kitesz. Számítások szerint az értékesítési kampányban naponként a 600 szekér után 3—600 pengő kár éri a mezőgazdaságot azonkívül, hogy naponként 1200 munkaerőt von el az értékesítés a gazdaföldektől. A budapestkörnyéki állapothoz hasonló, de kisebbmérvü helyzetképet találunk a nagyobb megyei városok termelési körzetében is. Kívánatos, hogy a főváros összes piacait nyissa meg az értékesítés előtt.

Vármegyénk mezőgazdasági termelésének a belső fogyasztástól felszabaduló feleslegét Németországba, Svájcba, Angliába, Norvégiába, Svédországba, Olaszországba, Franciaországba, Lengyelországba exportálják.

Hogy az exportra kerülő terményekért pontosan milyen összeg térül vissza a vármegye mezőgazdaságának, arról hiteles följegyzéseket nem sikerült találnunk. Az egyes kiemelkedőbb kivitelek mennyiségére a gyümölcs és zöldségfélék fejezete alatt már rámutattunk.

Az értékesítés szolgálatában áll vármegyénk 348 vásáros községe és megyei városa. Legnagyobb állat vásáraink helye: Abony, Aszód, Cegléd. Fülöpszállás, Jászkarajenő, Kalocsa, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kiskunmajsa. Kunszentmiklós, Lajosmizse, Nagykőrös, Szentmártonkáta, Vác, Szentendre. Az itt felsorolt vásáros helyek állatforgalma 300—1200 drb. között mozog, azonban Kecskemét, Nagykőrös forgalma igen gyakran a 2500-at is eléri.

A mezőgazdaság törvényes érdekképviselete.

Az 1880-as évek után megindult gazdatársadalmi mozgalmak magukkal hozták a gazdák szervezkedését, aminek első gyümölcse az 1883-ban megalakult Pestvármegyei Gazdasági Egyesület. Azóta napjainkig a szabadtársulási gazdaintézmények száma vármegyénkben cirka 235. A szabadtársulás alapján létrejött érdekképviseletek — sajnos — legtöbb esetben anyagiak hiányában nem mutathattak fel nagyobb eredményeket és élettartamuk is efemer jellegűnek mutatkozott.

Az 1920. évi országgyűlés belátva, hogy a mezőgazdák szabadtársulási szervezeteire teljesen támaszkodni nem lehet, az egységes irányítás, valamint a lendületbe hozandó gazdasági kultúra eszközéül meghozta a XVIII-ik mezőgazdasági érdekképviseleti törvényt, aminek módosítását az 1937. évi XVII. törvénnyel hajtotta végre és azt némileg tökéletesebbé tette. E törvény alapján létesültek a mezőgazdasági kamarák és annak községi, járási, vármegyei mezőgazdasági bizottságai. A törvény hazánk legszebb és legértékesebb törvényei közé tartozik, jogot adva a mezőgazdáknak sorsuk intézésére és e célból törvényes érdekképviseletük hatályos életbeléptetésére.

E törvény alapján alakult meg a Duna-Tíszaközi Mezőgazdasági Kamara Kecskemét székhellyel és ebből fejlett ki a budapesti kamarai kirendeltség is. A kamarának 1920-ban megindult működésével éles határvonalat látunk vármegyénk gazdasági történelmében. Egyszerre indul meg az aluszékony gazdai élet. Isten különös ajándéka, hogy ma egy olyan intézménnyel dicsekedhetik vármegyénk, aminő az országban sehol fel nem található.

Ennek a gazdaintézménynek fenntartására a 2'5

kamarai illetéknek adó módjára behajtott jövedelme

•>

fordíttatik, melyből a kamara nemcsak életbe léptette a legkülönbözőbb és leggyakorlatibb gazdaérdekeket munkáló intézményeit, hanem vagyont teremtett. Alpár homoktengerében kísérleti gazdaságot, Kecskeméthez tartozó Urréten 136 kát. holdra terjedő mintagyümölcsöst — kertész- és gyümölcskertészmunkásképző isko-