Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében
orpington, fekete langsaan, Brahma, gyöngytyúk, fehér magyar parlagi, nemesített sárga magyar parlagi, magyar kendermagos, Bantam, nemesített fehér magyar parlagi és kendermagos, Viador japán selyem tyúk, fogolyszínü magyar. Kacsákból a Pekingi, Császárkacsa, Parlagi kacsa, Khaki Campbell, Fehér és barna indiai futókacsa, Fehér Campbell, Aylesburg kacsa. Libákból: Nemesített magyar lúd, ugyanilyen parlagi lúd, Emdeni, Dunai fodros. Pulykákból : Nemesített fehér magyar pulyka, Fehér mexikói pulyka, Bronz pulyka. Baromfitenyésztésünk függvénye a házinyúl tenyésztés, melyből 44.492 darabot találunk a különböző tenyészetekben. A szegény emberek tejét nyújtja a vármegye minden részében tartott 9.553 darab kecske, a nincstelenek tehénkéje, míg a nyúltenyésztés a székesfőváros környékén van inkább elterjedve. Mezőgazdasági munkásság. A birtok megoszlása és a termelés és állattenyésztés mérveinek ismertetése után agroszociális körülmények teszik szükségessé, hogy a mezőgazdasági napszámosok, cselédek és munkások kereseti viszonyaira egy futó pillantást vessünk. Az 1930-as népszámlálási adatok szerint vármegyénkben a 3—5 gyermekes családok száma 89.170 és a 6-nál több gyermeket számláló családok száma 23.698, a kettő összesen 112.868. Ennek kerek 65 °/o-a őstermelő kisgazda, főképen nincstelen mezőgazdasági napszámos, cseléd és munkás család, akiknél 323.122 gyermeket számlál a statisztika. Ha e nemzeti vértőkét a kisbirtok ismertetett kát. hold számával összehasonlítjuk, egyszerre világosan áll előttünk ennek a termelő osztálynak igen súlyos és válságos állapota. Vármegyénk az 1938. évben korszakalkotó szabályrendelettel igyekezett a mezőgazdasági cselédség és munkásság lakásviszonyain segíteni, amikor kötelezővé tette, hogy részükre higiénikus kis cseléd lakásokat építsenek a munkaadó nagyobb és középbirtokosok. Egy másik igen számottevő segítség az is, hogy vármegyénk alispánja a sertésvész elleni kötelező védekezés érdekében igen komoly lépéseket tett s ezzel lehetővé vált annak az évenkinti nagy károsodásoknak elgátlása, mely a mezőgazdasági cselédséget állatainak elhullásával visszatérőleg minden évben érte. Mindezen intézkedések a legújabb idők szociális gondoskodásait képezik és fundamentális vázát nyújtják a további lépések megtételének. Hogy a mezőgazdasági munkásság és cselédség ügye annyira felszínre és előtérbe került napjainkban, annak egyedüli oka az, hogy a nincstelen kis egzisztenciáju családok mutatják statisztikánkban a gyermekáldás nagyobb arányait s nincs tagadás benne, hogy e téren is jelentkezni kezdett a divatos nemzetirtó veszedelem, aminek elgátlása érdekében kormányunk részéről is erélyesebb intézkedés tétetett a járadék-törvény meghozatalával. A kisgazda élő munkatőkéje a gyermek és évszázados tapasztalat igazolja, hogy gyermektelen kisgazda családok alul rendszerint elcsúszik a föld, míg a vértőke az, ami a földet a kisgazda kezében megtartani segít. Gyakorló életünk folyamatán igen szomorú jelenségek képei vetítődnek nap-nap után elénk. Az összeszorított birtokviszonyok között küzködő kisgazdák és mezőgazdasági cselédség fiúgyermekei elindultak az ősi rögről és létfenntartásuk anyagi eszközeit az ipari vállalatoknál keresik. A leánygyermekek is ott hagyják a falu egészséges levegőjét és a nagy városokban — sok esetben igen kétes erkölcsű — idegen fajhoz tartozó családokhoz szegődnek be háztartási alkalmazottaknak. Panasz panaszra jelentkezik, hogy egyes községeink háztartásának nagy terhét képezi az ilyen háztartási cselédek kórházi ápolási költségei és felgyógyulásuk után, mint szánandó roncsok kerülnek vissza az ősi röghöz, melyet épen szűkös anyagi viszonyaik miatt hagytak el. Ezt a folyamatot leállítani és a falusi mindkét nembeli ifjúság részére otthon állandó kenyérgyarapító foglalkozásukról gondoskodnunk nemzeti kötelesség. A munkabérek utóbbi években javultak. Mezőgazdasági cseléd konvenciós évibére 600 P érték körül mozog, míg a mezőgazdasági napszámbér férfinál 2.50 P, nőknél 1.80 P-ig, gyermeknél 1.20-ig halad átlagban. A háziipar. A mezőgazdasági kamara ebben az irányban is megtette a kezdeményező lépéseket, ámde a céltól még nagyon messze állunk és egy nemzeti megmozdulásnak, talán az egész mezőgazdasági élet átrendezésének kell bekövetkeznie, hogy e tekintetben is rendet láthassunk az egész vonalon. A háziipar kérdése ma már nem gyermekcipő és ezzel nem is lehet így bánni. Igen komoly nemzeti és gazdasági érdekek fűződnek hozzá, tehát országos rendezéssel és a természeti adottságok szerinti programmal, valamint a már meglévő háziipari fészkek mutatta irányokkal szükséges a nincstelen nép otthonias foglalkoztatását megteremtenünk. Kiskunhalas „Csipkeház“-a egyedül áll a vármegyében, ahol 60—120 leány napi 80 fillértől 1.20 pengőig talál keresetre. Hasonló törekvéseket látunk Zsámbok községben, ahol a leányifjúság Mussolini leányának menyasszonyi fátylával bebizonyította, hogy a kisgazda és napszámos cselédség leányifjúságának ujjaiban, ha alkalmas vezetőre tehetnek szert, bámulatosan nagy művészi érzéket rejtett el a Teremtő. Kalocsa vidékének virágos varrottasai, színes népies, készítményei a boldogi leányok aranyszálakkal átszőtt hímzésű készítményeivel együtt ma már Európa pia75
