Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében

répa 454.800 métermázsa. Összesen: 8,118.451 méter­­mázsa. A fontosabb kereskedelmi és ipari növények, vala­mint takarmánynövények céljára müveit területek nagysága a vármegye területéhez viszonyítva csekély­nek mondható. így pl. kamaránk kimutatása szerint magnak való borsóból 3.068, babból, mint főter­mény 908, mint melléktermény 84.018, lencséből 2.894, repcéből 1.377, dohányból 1.155, k e n d e r­­k ó r ó b ó 1 311, mint melléktermény 2.787, lenből 30 kát. hold van igénybe véve, míg a takarmányokból: csalamádénak 14.171, őszi takarmánynak 4.242, tavaszi bükkönynek 15.658, lóheré­nek 7.646, bíborherének 7.646, 26.871, balta­címnek 2.992, moharnak 6.195. Összesen: 79.899 kát. hold. Nem tévesztve szem elől azt a tényt, hogy a babot mint mellékterményt kivéve az összes kereske­delmi és ipari növényeket és a takarmánynak is 60 °/o-át a közép- és nagybirtokaink termelik, világosan áll előttünk, hogy a legelőterületekben és takarmány ter­melésben szegényes mezőgazdaságunk állatállománya úgy számra, mint minőségre sok kívánni valót hagy fenn. A szőlőtermelés és bortermelés. Ahegyi szőlők 6.077, a síkvidéki filoxera­­mentes talajokra telepített szőlők 102.150, ugyanezen vidéken nem filoxeramentes talajon 3.784, ösz­­szesen 112.011 kát. hold területéről 277.371 fehér, 245.965 siller és 24.377 hl. vörös bort nyerünk. Mint gyümölcs értékesül 63.484 q szőlő. A homok­vidékeken termelő boraink minőségben versenyeznek a legkitűnőbb hegyvidéki borokkal és nem ritkán for­dulnak elő 17 maligand fokos, főképen Kecske­mét vidékén a tokaji aszúhoz hasonló, értékes borok. Tagadhatatlan, hogy a kisgazdák kezén lévő boraink minőségileg még igen sok kívánni valót tartanak fenn, mindazonáltal a kecskeméti kamara apostol­kodása, különösen az utóbbi időkben igen gyakran beállított borkezelési tanfolyamai révén a régi savdús és savanyú borok eltűnőben vannak. Vármegyénkben élt és Katonatelepen (Kecskemét—Cegléd között) beállított szőlőterületein M a t h i á s z János hibridálá­­sokkal olyan kitűnő csemegeszőlő fajtákat állított elő, ami vármegyénk szőlőkultúrájára döntő előnyöket ho­zott és az itt termelt csemegefajták az utóbbi időben Európa piacait számunkra meghódították. Legyen emléke áldott. Gyümölcstermelésünk. A gyümölcstermelés az utóbbi időben nagy mére­tekben bontakozik ki. A Székesfővárost környező járá­sokban évenkint százezrekre telepíttetnek a nemes faj­tájú gyümölcsök, amire igen előnyösen hat Pest vármegyének gazdasági egyesülete kezelésében álló üllői faiskolája és a fővárostól Cegléd és Szol­nok felé eső vasútvonal mentén látható faiskolák. A történelmi korokban végtelenül szegényes volt e vármegye gyümölcstermelése s kultúránk csak a XVIII-ik század elejével indult meg. Azóta keletkez­tek igen jelentős piacunk: Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, és Kiskunhalas és Kiskőrös, mint az európai exportnak nemcsak termelő, de egy­úttal gyűjtő állomásai is, honnan Európa minden álla­mába indulnak útjukra e vármegye gyümölcsértékei. Kecskeméti kamaránk adatai szerint: alma 395.712, körte 221.015, cseresznye 208.078, meggy 221.023, kajszibarack : 290.409, őszi­barack 252.359, szilva 549.654, mandula 34.798, dió 126.685, más vegyesfajták: 218.826, összesen:2,518.657 darab gyümölcsfánk volt négy év előtt vármegyénk területén. 4 év alatt az új telepítésekből megeredt gyümölcsfák számát 1 millióra tehetjük, tehát m a vármegyénkben 3 és félmillió gyümölcs­fánál több ontja értékeit gazdanépünk kezébe. Mint mindenféle termelésnél, úgy ennél is a talajviszonyok nagy mértékben eltagozták a vidé­keket és az ős természet kézintése nyomán ma már kibontakoztak a gyümölcstermelési zónák, pl. kajszi­­barackban Kecskemét, Nagykőrös, Ceg- 1 é d vidéke, körtében Kiskőrös és Kiskun­halas vidéke, őszibarackban Nagytétény, Budafok, Diósd környéke, meggyben Apos­­tag, köszmétében és málnában Szent­endre környéke vezetnek vármegyénk területén. Koronája természetesen úgy a termelésnek, mint az értékesítésnek Kecskemét, hol egymagában 365.056 kajszi és rózsabarack, 360.323 szilva 221.121 drb. cseresznye és 135.875 drb. megyfát írtak össze az utóbbi számbavétel alkalmával. A sorozatos éves tele­pítésekkel kialakulásban állanak: a váczi járás, az aszódi és gödöllői járások községei, továbbá Kiskunhalas, Pirtó környéke. Itt említjük meg, hogy 1937-ben Kiskőrösön olyan hatalmas méretű gyümölcskiállítást rendezett a kiskőrösi járás, ami bámulatra ragadta magát a termelőket is. Az 1936. évi gyümölcsexport számbavételénél a kecskeméti állomásról exportáltak 2.5 vágón földi épért, 1.3 vágón ribizlit, 8.7 vágón meggyet, 931 vágón kajszi és rózsabaracot, 31 vágón cseresznyét, 13 vágón őszi barackot, 105 vágón almát, 10 vágón körtét, 450 vágón szilvát. Nagykőrös állomásáról 1934-ben export­gyümölcs indult: 101 vágón barack, 83 vágón szilva, 76 vágón alma, 19 vágón meggy és 2 vágón körte. Kiskunhalasról pedig 58 vágón barack, 57 vágón alma, 15 vágón meggy, 8 vágón szilva, 7 vágón körte és 1 vágón cseresznye. A termelt gyümölcsfajták közül kiemelkednek almából: Húsvéti rozmarin g. K anadai ra­­net, Jonathán, Entz rozmaring, Téli piros pogácsa, Nyári fontos, Piros és fehér asztrakán, 66

Next

/
Thumbnails
Contents