Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

IV. rész. Egyházak, intézmények és személyek adattára

tonai felügyelője volt és 1924-ben 35 évi szolgálat után altábornagyi rang­ban vonult nyugalomba. Háb. kit.: A Lipót-rend lovagkeresztje, III. o. vaskorona-rend, III. o. katonai é. k., ezüst és br. katonai érdemérem, Kcsk., két sávos seb. érem, német II. o. vaskereszt, magyar vöröske­reszt I. o. díszjelvénye. Továbbá a II. o. katonai szolgálati jelv., jubi­leumi e. é. és eml. kereszt, valamint a török vöröskereszt díszjelvénye. Magyar nemességét vencsellői elő­­névvel 1918-ban nyerte. Nyugalomba­­vonulása óta Tápiószelén lakik, ahol elnöke a MOVE-nak, Levente E.-nek, Nemzeti Munkavédelemnek, Társas­körnek és a Gazdasági Banknak. 1934-ben a kormányzó érdemei elis­meréséül a magyar é. k. középke­resztjével tüntette ki. Felesége: nagyenyedi Enyedi Irén. Egy fia van Ferenc, aki a m. kir. folyam­őrség törzskapitánya. vitéz Viszlay Ferenc malomtulaj­donos. * 1893 Budapest. Középiskolái elvégzése után, katonai szolgálatba lépett a 3. h. huszárezredhez Szege­den. Később szolgált Szabadkán is. 1914-ben mint aktív katona került az orosz frontra, majd a 85. k. gy. e. kötelékében az olasz fronton is har­colt. Egyszer megsebesült. I. o., II. o. ezüst, Kcsk., seb. é., háb. e. é. tulajdonosa. 1938-ban vitézzé avat­ták Székesfehérváron. A háború után a Nemzeti Hadseregben egy rövid ideig még szolgálatot teljesített. 1919-ben mint főhadnagy szolgálaton kívüli viszonyba helyeztetett. Még az évben Cinkotán malmot vásárolt, melyet 1928-ig vezetett. 1928-ban Uj­­szászon bérelt malmot, mely bérle­tet 1933-ig tartott fenn, majd 1930 óta Zagyvarékáson saját malmát vezeti. A k. képv. test. és a Vitézi Szék tagja. özv. Vitéz Imréné szül. Czégényi Julianna a csepeli Stefánia Csecse­mővédő Intézet fővédőnője. * Nagy­szalonta. Iskolai tanulmányait Nagy­szalontán végezte, a védőnői okleve­lét Budapesten szerezte. Hódmező­vásárhelyen kezdte működését. 1927- től vezető fővédőnője a csepeli Ste­fánia intézménynek. vizenbergi és mosoni Vizer Dezső ny. OTI főtanácsos. * 1870 Arad. Ősrégi nemesi családból. Családja eredete a XVI. századba vezethető vissza és tagjai közül számosán grófi és bárói címet kaptak a 15. században. A család magyarországi ága a vizenbergi és mosoni előnevet nyerte. Atyja aradi ügyvéd volt, az ottani ügyvédi kamara megalapítója és titkára, Arad vármegye tb. ügyé­sze. Középiskoláit Aradon végezte és 1888-ban az ottani keresk. Akadé­mián kapta végbizonyítványát. Ta­nulmányai befejezése után az aradi kincstári jószágigazgatóság kötelé­kébe lépett, majd katonai kötelezett­ségének eleget téve, 1895-ben t. had­nagy lett. A világháborúban önként jelentkezett és első h. gy. e.-nél a tanf. elvégzése után főhadnaggyá léptették elő és mint ilyen legtöbbet a Honvédelmi minisztérium hadsegé­lyező hivatalában, mint a 7. ügyosz­tály vezetője működött. 1918 decem­berében századosi rangban szerelt le. A forradalom után a Nemzeti Had­sereg szervezésében is résztvett és a vadász különítménynél, mint annak szekszárdi osztagának parancsnoka 1921-ig teljesített szolgálatot. Jelen­leg eml. 1. százados. Leszerelése után az OTI kötelékébe lépett, ahol 1935 jan. 1-ig teljesített szolgálatot, ami­kor 65 éves korában főtanácsosi rang­gal vonult nyugalomba. Rákoscsabán 1932 óta működik. A Csabaújtelepi rk. templomi biz. alelnöke és részt­­vesz valamennyi helyi és társadalmi megmozdulásban. Házasságából 3 leánya született, akik valamennyien érettségit tettek, egyik közülük kö­­zépisk. tanárnő. Vizér Mátyás k. elöljáró, ny. MÁV altiszt. * 1871 Muraszentmária. Pá­lyáját, mint kazánfűtő kezdte meg. Ebben a minőségben 8 évig szolgált. Utánna leszolgálta katona éveit és akkor a MÁV kötelékébe lépett és a Keleti pályaudvaron, mint altiszt teljesített szolgálatot. 1926-ban vo­nult nyugalomba. A kommun alatt hazafias magatartása miatt a halálra­ítéltek listáján szerepelt. 1915-ben került Dunakisvarsányba és 1935 óta a k. elöljárója. A Tűzoltó E.-nek al­elnöke, a k. képv. test.-nek vir. tagja. Felesége: Szkupa Anna. Gy. 5. nagycsepcsényi és mutnai Vladár József k. főmérnök. * Bia. Közép­iskoláit és az egyetemet Budapesten végezte. Több külföldi államban tett tanulmányutat. A világháborúban, mint vasutas teljesített szolgálatot. 1920-tól k. főmérnök. Számos helyi intézmény tagja. Felesége: Varar Margit. Volenik János malomtulajdonos. * 1897 Császártöltés. Középiskoláit Ba­ján végezte és szakmájában is ott szabadult fel. Ezenkívül a mecha­nikus ipart is kitanulta és Budapes­ten elvégezte a technológiát. Ezután éveken át Budapesten, mint mű­vezető működött. A háború alatt a resicai ágyúgyárban speciális mérő­eszközöket készített. 1919-ben Baján társasalapon malomépítő és gépgyá­rat alapított, melyet 3 évig vezetett. Utána Hercegszántón bérelt malmot, majd Kalocsán volt gépműhelye és ezután telepedett le Hartán, ahol elő­ször egy kisebb malom társtulaj­donosa volt, 1934-ben pedig felépí­tette a környék egyik legnagyobb malomüzemét. A tulajdonát képező hengermalom napi termése 7 vagon, 18 járatú automatikus felszerelésű és 150 és 75 HP szivógázmotora és saját villanyvilágítása van. Átlag 20 embernek ad kenyeret. A MOVE, iparoskör vm. és k. képv. test. tag. Felesége: Szekulics Róza. Voller Ferenc k. főjegyző. * 1881 Ujszász. Középiskoláit Jászberény­ben, jogi tanulmányait és a jegyzői tanfolyamot Budapesten végezte. Pályáját Versegen kez'dte, 1910-ben lett Túrán segédjegyző és 1919-ben a község vezető jegyzőjévé válasz­totta. Több helyi e. elnöke. Fele­sége: Milcsa Anna. Gy. Magda, Otí­lia, Anna és Eszter. Vödrös Lajos szikvízgyáros. * 1905 Solt. Szakmáját atyja mellett tanulta. Saját gyárát 1934-ben alapította. Fel­szerelése 1 drb szikvízgyártó gép 200 drb üveggel. Atyja vitéz Vödrös Lajos, apósa Madaras István front­harcosok. Felesége: Madaras Juli­anna. Vögerl Gyula kereskedő. * 1886 Budapest. Kolozsvárott végezte a kereskedelmi akadémiát és oklevelet 1905-hen nyert. Pályáját a „Villa­mossági Reklám Vállalatinál kezdte meg. 1907—1908-ban, mint huszár­­önkéntes szolgálta le katona éveit, és mint emléklapos főhadnagy sze­relt le. 1908—13-as években a Puch autógyárnál először Grácban, majd Budapesten, mint főtisztviselő műkö­dött. 1913—18-ig Oroszországban 3600 holdas birtokán élt és az ott lévő szeszgyárát vezette. Az orosz kom­munizmus kitörésekor birtokát elko­bozták és ekkor hazajött és a had­seregben mint tolmács teljesített szolgálatot. 1919—21-ig Szabadszállás községben a villamosvilágítást szer­vezte meg. 1921—23-ig a Magyar Gazdák Szövetkezetének vezetője volt, mely szövetkezetét ő létesített. 1923-ban beolvadt a Magyar Mező­gazdák Szövetkezetébe s mint annak kirendeltsége és vezetője működött. 1927 óta önálló bejegyzett cég. Vörös Gyula fogy. ellenőr. * 1890 Simontornya. Iskolái elvégzése után a csendőrség szolgálatába állott és mint csendőrtiszthelyettes vonult nyugalomba. 1909-ben teljesített ka­tonai szolgálatot és ekkor 1912-ben átment a csendőrséghez. A világ­háború alatt, mint tábori csendőr tett eleget katonai kötelezeteségének. Le­szerelése után egy ideig Budapesten szolgált, majd átjött Nyáregyházára és ott teljesített csendőri szolgálatot és itt is vonult nyugalomba. 1935 óta a község fogy. adóellenőrje. Levente oktatója volt egészen 1936-ig. Fele­sége: Magócs Ilona. néhai Vörös Imre MÁV I. o. fő­intéző. * 1881 Kápolnásnyék. Érett­ségit Budapesten tett, majd a MÁV

Next

/
Thumbnails
Contents