Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata

több felvidéki vármegye követeivel egyetemben hűséget esküdtek II. Rákóczi Ferencnek. Erre rá rövidesen Pest vármegyében is megszervezik a kuruc hadakat. Maga Rákóczi is megérkezik 1704- ben a vármegyébe, hogy a Dunántúli hadjáratot innen vezesse, azonban kénytelen volt rövidesen visszasietni a Felvidékre Bercsényi megsegíté­sére, akit Heister hadai szorongattak. Pest-Pilis-Solt megye területe sohasem ke­rült teljesen Rákóczi hatalmába. Voltak részei, amelyek állandóan a császáriak kezén maradtak. Rákóczi felvidékre való visszavonulása után kiváló hadvezérét Bottyánt bízta meg, hogy a Duna-Tisza közén és ezzel vármegyénkben is átvegye a had­vezetést. Bottyán részint a vármegyében garázdál­kodó rácok ellen, részint a császáriak kezén lévő egyes Pest vármegyei helyek ellen készült had­műveletét végrehajtani, és ugyanakkor a Dunán való átkelés lehetőségét biztosítani. Ezeknek a ter­veinek a végrehajtására megkísérelte, bár sikerte­lenül, hogy a rácokkal kibéküljön és Rákóczi párt­jára Imsodnál és jobbparton szemben vele Paksnál, erődítményeket építtet, hogy hadainak a Duna vi­zén való átkelést biztosíthassa. Ezeket az erődítmé­nyeket a nép Bottyán várának nevezte el. Közben nem nyugoszik Bottyán, hanem ostrom alá veszi Dunaföldvárt, azonban hasztalanul, mert a császári hadak a vár felmentésére sietnek, körülveszik azt és magát Bottyánt arra kényszerítik, hogy Föld­várról a Bottyánvárnak elnevezett erődítménybe vonuljon vissza. Az utána siető császáriak ezt is megostromolják és Bottyán, hogy a szorongatott helyzetből szabaduljon, kirohan az erődítmény falai mögül, keresztül tör a császáriak hadán, azonban maga is megsebesül. Hiába jött elkésetten segít­ségére Eszterházy Antal, a császáriak teljesen hatalmukba kerítik Bottyán várát. Rákóczi maga többízben is szándékozott az országos ügyek megbeszélésére Rákoson ország­­gyűlést összehívni, azonban, mert a szomszédos Pest a császáriak kezén volt, nem merte az ország­­gyűlést Rákoson megtartani. Épp ezért nem egy­szer foglalkozott azzal a gondolattal, hogy meg­kísérli Pestet a császáriaktól elfoglalni, mert belátta azt, hogy amíg Pest német kézen van, Rákoson gyűlést nem tarthatnak. Azonban terve kivitelére nem került rá a sor. 1705-ben Bottyán az Erdélybe vonuló császári hadakat Nagykőrös­nél, majd Kecskemétnél megtámadja, kisebb­­nagyobb károkat okozott is a császáriaknak, de széjjelvernie azokat nem sikerült. A sebesülése miatt betegeskedő Bottyán rövi­desen elhagyja Pest vármegyét és annak védelmét Rákóczi rábízza a volt alispánra, Sőtér Ferencre. Sőtér 1708-ban igyekszik vármegyéjét amég foly­vást garázdálkodó rácoktól megszabadítani; Nagy­kőrös mellett sikeresen meg is ütközik velük és megfutamítja őket. 1709. évben Pest vármegyét is sújtja az orszá­gosan dühöngő pestis. Sőtér Ferenc minden lehe­tőt megtett arra, hogy a pestisnek a vármegye területére való behurcolását megakadályozza, de mindhiába. A pestis itt is fellépett és hihetetlen pusztításokat végez a vármegyében. A szörnyű betegség, a császáriaknak dunántúli hadisikerei lassanként kiszorították a kurucokat a megye területéről, amelyet egyébként sem sikerült soha teljesen hatalmukba ejteniük. 1710. évben a vár­megye teljesen a császári hadak birtokába kerül és az év januárjában a megye alispánja máris meg­­indítfatja a vármegyeszerte az előkészületeket a kuruc felkelők javainak az elkobzásához. Röviddel rá 1711-ben megkötik a szatmári békét, amely ennek a szomorú korszaknak a végét jelenti. Boldogi szépségek a bpesti Vajdahunyad váránál. (Foto: Eötvös.)

Next

/
Thumbnails
Contents