Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata

fővel és karosszékben ülve, mint koronázáskor a király, emeltetnek magasba, szintén Pest megyé­nek ebből a különleges egyedülálló közjogi kivált­ságos helyzetéből származtatja. Ez a kiváltság nagy értékű volt századokon át, előnyére szolgált a vármegye nemességének. Azonban hátrányos voltát is éreztette a nemesi önkormányzati vármegye későbbi fejlődési korsza­kában, mert amíg más vármegyékben az önkor­mányzat folyamatos fejlesztésében a királyt kép­viselő és személyesítő főispánnal szemben a vár­megye nemessége az alispánt a maga személyesí­­tőjének állítja lassanként előtérbe, mint az önkor­mányzat legelső tisztviselőjét: addig Pest megyé­ben főispán és alispán nem lévén, ez a szerv a megye életéből jó időre kikapcsolódik. Ez az oka annak, hogy vármegyénkben a nemesi önkormány­zati szervezet fejlődése késedelmet szenvedett s ekként jó ideig az országos mozgalmakban nem vett oly mértékben részt, amint azt a helyzeténél fogva kellett volna tennie. Pest vármegye eme kiváltságos helyzetének is voltak ellenségei. Különösen a budavárosi vár­nagyok voltak azok, akik hatósági jogokat kísé­relnek gyakorolni a megye fölött, amint azt az 1659 évi 76. cikkéből sejteni lehet. Ugyanez a tör­vénycikk mondja ki azt, hogy Pest-Pilis és Solt megyék főispánsága az akkori és a jövendő nádo­roké, ezek gyakorolják a főispáni jogokat a há­rom vármegyében. A kiváltságos helyzetű Pest vármegye nevét főhelyétől, Pestvártól, illetve várostól vette. A szláv nevű város a Duna mindkét partján áll. A Szent Gellért hegy előugró szikla ormánál, a folyam jobb partján álló rév és a vele szemben levő baloldalon, a mai városház, vármegyeház környékén álló vár együttvéve Pest, Pestváros és Pestvár. Mind a kettőnek a neve Pest. A jobb­oldali rész lakói mohamedán vallású bolgár izma­eliták; a tatárjárás pusztításai után már németek települtek meg, akik a „Pest“, (barlangot, sziklát jelentő) szláv szót „Ofen“ névre fordítják le. Innen Buda Ofen német neve. A balparton épült rész, a mai Pest, hosszú ideig csak a jobboldalon levő Pest városnak függelékeként éli életét, keve­sebb jelentőséggel bír, mint a jobbparti rész, de épp ennek köszönhette a német telepesítésű jobb­parti Pesttel ellentétben magyarabb jellegét. A balparti Pest városias jellegét Zsigmond királytól nyerte, emelkedése pedig Mátyás király nevéhez fűződik. Ekkor veszik körül kőfallal. A középkorban a Nagyboldogasszonyról nevezett temploma (a mai eskütéri plébánia templom), amely a vár területén feküdt, a domonkosok tem­ploma, a ferencesek és az ágostonok kolostorai, valamint Szent Miklós temploma említtetnek. A középkori vármegye szervezete szoros kap­csolatban állott az egyházzal. Az egyházi szerve­zet azonos beosztású volt a politikai beosztással, a megyei szervek pedig együttműködtek az egy­házi szervekkel. Együtt bíráskodtak igen sok peres ügyben, együtt tartottak vizsgálatokat, a pápai, illetve egyházi tized szedésénél is együttműköd­tek az egyháziak és a világiak. Innen van az, hogy a középkor folyamán az oklevelek a megye főispánját nem egyszer „comes parochialis“-nak is nevezik, ami világos jele az egyházi és megyei szervezet szoros kapcsolatának. A szoros értelem­ben vett Pest megye legnagyobb része a pesti főesperesség kerületébe esett, amely a váci püs­pöki megyébe volt bekebelezve. Voltak a vár­megyének részei, amelyek a váci, vagy a cson­grádi főesperességhez tartoztak, amelyek szintén a váci püspöki egyházmegyének a részei voltak. A váci püspöki egyházmegye szentistváni alapí­tású, egykorú alapítás Pest megyével, ősi székes­­egyházát I. Géza királyunk építtette és, Kézai krónikája szerint, maga is ott temetkezett. Ez a székesegyház volt 1190. év nagyböjtjén a színhelye az Imre király és II. Endre között kitört testvéri viszály egyik történelmi jelenetének. Vác akkori püspöke, Boleszló, Endrének egyik főhíve volt, az ő őrizetében volt Endre pártjának a levelezése. Amikor Imre király erről értesült, Vácra sietett és mind a levelezést, mind pedig az ott össze­gyűjtött kincseknek egyrészét követelte a püspök­től. A püspök nem engedelmeskedett a király parancsának, ezért a király a székesegyházba me­nekült püspököt káptalanja köréből az egyház oltáráról erőszakkal kivonszoltatta a templomból, a bezárt kincstárt kinyittatta és elvitette onnan Endre pártjának a levelezéseit, valamint a leleszi kolostor alapítására szánt kincseket. A mélyen megsértett és megbántalmazott püspök III. Ince pápához fordult Imre király elleni panaszával. A pápa komoly dorgáló levélben intette meg a királyt. A király csak vonakodás után volt haj­landó kiengesztelni a pápát s Boleszló váci püspököt is. Vácnak ez a székesegyháza 1241-ben az év fekete vasárnapján, amikor a tatárok siralmasan feldúlták Vác városát, a várossal együtt elpusz­tult. A tatárok a papokat kardélre hányták, a város polgárait, asszonyait, leányait elhurcolták vagy tűzbe vetették és siralmas végre jutott egész Vác városa. A megye területén a hitélet emelésére több helység szolgált, ezek közül okle­veleink megörökítették Félegyháza, Kerekegy­háza, Nyáregyháza, Mogyoród stb. nevét. Általá­ban véve feltehető, hogy az „egyházak“ végzetű, valamint az egyes szentek neveit viselő helységek mindenikében volt templom és pap. Nevezetes egy­89

Next

/
Thumbnails
Contents