Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
ég legmélyebb pontja, a folyó helyének meghatározói. Ezek, amint a rövidre szabott előzményekből is látni való, állandóan változnak. A változások igen lassúak. E lassú változások összegezödnek és megváltozik a folyam. Annak, hogy megszülethessen egy folyam, kialakulhasson az új folyamrendszer, nagy topográfiái változások a feltételei. Az alpesi hegyrendszer kialakulása előtt, vagy annak különböző szakaszaiban, más-más volt a folyamok útja. Amikor egy-egy hegységképződéssel kapcsolatban régi medencék helyén új hegyrendszerek születnek, aránylag rövid idő alatt forradalmi gyorsasággal minden megváltozik. Ilyen forradalmi változások az alpesi Föld életében a miocénben voltak utoljára. Ezek a változások vetették meg a mai vízrendszer alapját. Amint lassan emelkedtek a hegyek, azonmód lassan született Dunánk. Megszületett és rögtön születésének pillanatától ő is visszahatott a tájra, mely szülte őt. A táj változott, de nemcsak a Duna sodra változtatta azt. A Dunától függetlenül is változott és még ma is változik. A hegyképző erők még ma is működnek, szerkezeti változások, ha szerényebb keretek közt is mint régebben, még ma is folyamatosak. Ezek a tektonikai jelenségek a már kialakult Dunára is hatással voltak. Innen van az, hogy a Duna tájának jelenkori változásait két tényező szabja meg: a szerkezeti tényezők és a Duna pusztító építő erői. A Duna változó sodrának és árjának nyomai a terraszok. A terraszok tanúskodnak a múltról, ezekből tudjuk meg, hogy merre járt 2890 km hosszú folyónk. A Duna a földkutató megállapítása szerint nemrég, a harmadkor végén keletkezett és mégis milyen régen volt ez. Keletkezésének az ember nem volt tanúja. A levantei időben vagy tán már a pannonban a Duna már az Alpesek kőzeteit hordja, megmunkálja azokat, kit gömbölyűre, kit laposra váj, nagy görgetegekből kis kavicsokat formál. Volt ideje hozzá. E kavicsok közt sok az Alpesek jéggel fedett ormán született vagy a Kárpátok bérceiről hullott alá. Míg e kavicsok az ormokról eljutottak mai helyükre, anyaguk nagyrésze elmállott, porrá finomodott, iszap, futóhomok, bucka lett belőlük. A kisebb rész, az ellenállóbb, új alakjában, új környezetében maradt. Ez utóbbiak, a kavicsok a Duna szintjénél jóval magasabban fekszenek. Lássuk ezek történetét. (7. ábra.) A magyar medence szempontjából a Duna legfontosabb mozzanatainak egyike a visegrádi szoros áttörése. Kéz A. négy terraszt különböztet meg. Ezek: a levantei szint 80 m-el a Duna mai szintje fölött, az ópleisztocén szint (fellegvári terrasz) átlagos magassága a Duna mai „0“ pontja felett 50 m, az új pleisztocén szint (városi terrasz) átlagos magassága a Duna mai „0“ pontja felett 12—16 m, az óalluviális terrasz átlagos magassága a Duna mai „0“ pontja felett 4—6 m. Levantei szint. A Duna megyénk területére a harmadkor végén lépett, ekkor nyeste át Visegrádinál az andezit hegységet. Ezt az útat vetővonalak már előre kialakították. Ez adta meg az áttörés lehetőségét. Az így előtörő Duna széles és sekély volt. Görgetegeit, kavicsait lerakta a környező területekre. Ez a kavics nagyon szép fel-A Duna terraszai a Duna hajlatánál. Schafarzik F. nyomán Kéz A. adatainak felhasználásával. Fekete, fehér sávozás levantei és óplesztocén (fellegvári) kavicstakaró maradványai. Észak-déli vonalzás fiatalabb pleisztocén (városi terrasz. Szaggatott vonalzás a fiatal pleisztocén legfiatalabb része. Nyugat-keleti vonalzás ó holocén kavics és homok. Fekete nyilak óholocén Duna kanyarodásai. Fehér nyilak új holocén Duna mellékpatakjai. 30
