Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
gâsa közben. Mária Teréziával eljött férje és gyermekei is: II. József, (aki ekkor római király volt), II. Lipót király (ebben az időben még királyi herceg), valamint Anna, Mária és Krisztina királyi hercegnő. Ebben az időben folytatták annak a királyi palotának építését Budán, amelyet III. Károly kezdett el. A királyi család kirándult Vácról Budára, hogy megtekintse az építkezéseket. A királyné egy napig maradt Budán. Pestet kikerülte, Esztergomból hozatott repülőhídon kelt át a Dunán. Mária Terézia öt napig maradt Vácon, aztán visszatért székvárosába. Hogy Migazzi buzgó munkája és szüntelen áldozatai nemcsak a királyi látogatásnak szóltak, bizonyítja az a tény is, hogy Mária Terézia látogatása után sem hagyta abba püspöki székhelyének fejlesztését. Kórházak és kápolnák építése erre az időre esik, Hősök szobra. Vác. ekkor építtette újjá a papnevelő intézetet és ekkor fejezte be a székesegyház építését is. A népesség számát akként növelte, hogy az új telepeseknek ingyen szántót, szőlőföldet és kertet adott, ellátta továbbá a telepeseket a gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel. Házépítésre, meg telek adományozásával sarkalta a jövevényeket, amihez még három évi házadómentességet biztosított számukra. Vácot a tatár és török nélkül is érték súlyos csapások. 1838-ban árvíz mosta el a várost, 350 házat döntött romba és több mint 40.000 forintnyi anyagi kárt okozott. A XIX. század közepén indult meg a vasúti forgalom Vácon. 1846 július hó 15-én futott be az első vonat a váci pályaudvarra. A feldíszített mozdony nyolc kocsit húzott, az udvari kocsiban pedig a nádor utazott. A nádor érkezésének órájában kigyúlt az egész Tabán, úgyhogy a nagy ünnepségnek szánt fogadtatásnak egyszeriben vége szakadt. A városi elöljáróság már ki sem jött a nádor üdvözletére, sőt maga a nádor is a tüzveszedelem színhelyére sietett. Igen sok ház lett ekkor a lángok martaléka, míg végre sikerült eloltani a tüzet. Miként történelmünk minden súlyos megpróbáltatásából, a szabadságharcból is bőven kivette Vác a részét. Anyagi és véráldozatok szakadatlan sorát hozta meg, hogy a megtámadott szabadság újra maradéktalanul megillesse hazánkat. Görgei híres „váci proklamációját“ itt szerkesztette. Ez a proklamáció az 1849 január 5-én kiadott napiparancs volt. Így tehát Vác neve szabadságharcunk megindulásával is összekapcsolódik. Honvédseregünk hadműveleteinek is fontos bázisa volt a város. Budapest felszabadítását. Windisch-Grätz herceg császári fővezér seregeinek összeroppantását, Komárom felszabadítását az ellenség félrevezetésével vélték elérhetőnek. Amikor az ellenség azt hitte, hogy vele szemben Aulich tábornok vezérlete alatt a magyar hadak nagyrésze áll, Damjanich és Klapka honvédtábornok Vácra indult. Damjanich feladata az volt, hogy mialatt Klapka elvágja a visszavonulás útját, ő támadást vezet a császári hadak ellen. Miközben azonban Klapka Vác megkerülésével azt az utat igyekezett megszállni, ahol a visszavonuló csapatoknak kellett volna Damjanich támadása után végigmenniük, sűrű köd ereszkedett a vidékre és a feladat megoldásával megbízott Bobics dandár eltévedt az ismeretlen utakon. De Damjanich így is bevette a várost, szétverte az osztrákok Ramberg-hadosztályát. Három és félszáz császári katona esett el az ütközetben. Görgey két nap múlva teljes katonai pompával temettette el itt Götz Károly Keresztély osztrák vezérőrnagyot, aki elesett a harcban. 1849 július 15-én Vác határában Görgey csapatai hirtelen orosz előőrsökbe ütköztek. A magyar csapatok a déli hadtesttel igyekeztek találkozni és Bebutor herceg útjukba került mozlim lovasait megfutamították. Báró Offenberg és Szássz György császári altábornagy Bebutor segítségére siettek, de sikertelen támadás után nagy veszteséggel vonultak vissza innen. Rövidesen megérkezik azonban Zássz tábornagy gyalogsága és új támadást vezet, de báró Offenberg és gróf Rüdiger személyes megjelenése sem segít a császári hadakon: az éj leple alatt vissza kellett vonulniok 80 halott és 120 sebesült hátrahagyásával. Paszkievics herceg, az orosz hadak fővezére elhatározta ezután, hogy 17-én, tehát két nap múlva döntő csapást mér a magyarokra. Görgey jól tudta, hogy az orosz hadak főhaderejével kell megütköznie, ha valahogyan vissza nem vonja seregét a tiszai felvidékre, Ezt a nehéz és sok véráldozatot követelő hadműveletet úgy sikerült végrehajtania, hogy Losoncon felül, Miskolcon át Tokaj felé került. Ez a nagyszerű visszavonulás, amely kimentette a magyar sereget az orosz túlerő kezéből Vácnál, ötszáz áldozatot követelt. Ennek a félezer honvédnak hősiességét örökíti meg a közös sírjuk fölé állított emlékkő. Vácnak hazafiasságáért súlyos árat kellett fizetnie. Paszkievics herceg elrendelte a város felgyujtását, mert a váci nemzetőrök az idegen katonákkal utcai harcba keveredtek és többször rálőttek az oroszokra. A felégetésre ugyan nem került sor, mert gróf Zichy 100
