Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

húzta el, mert megtagadta annak a pénznek az átadá­sát, amelyet a laza dó Endre herceg (a későbbi II. Endre) részére gyűjtött. Később azután a pápa békítette ki Imre királyt a püspökkel. A mongol hordák szörnyű dúlásának Vác is útjába esett. Amikor az első hírek megérkeztek a tatárok jöve­teléről, a város nagyobb biztonságot nyújtó falai közé menekültek a környék lakosai is. Hasztalan hagyták azonban el vidéki otthonukat, mert 1241 március 17-én, Virágvasárnap délelőttjén egy tatár csapat tíejban bán vezérlete alatt megrohanta a gyanútlan várost, csak­hamar bevette és kirabolta, lakosait pedig az itt me­nedéket kereső környékbeliekkel együtt felkoncolta. Két nappal Vác elpusztítása előtt Ugrón kalocsai érsek dandárát űzték a tatárok kínos pusztulásba. Előbb mocsárba csalták a nehéz fegyverzetű dandárt, aztán pedig nyílzáport zúdítottak rájuk. A tatárok kivonulása után ismét megindult az elnéptelenedett helységek betelepítése. Vácra németeket hozott IV. Béla. Az új telepesek hozzáláttak a város újbóli felépítéséhez. Templomukat Szent Mihály tiszte­letére emelték. Az új Vác egészen külön részében lak­tak a magyarok. Külön templomuk volt; amelyet Szűz Máriáról neveztek el. így kettős város lett Vácból, amelyet kőfallal vettek körül és várat építettek a szí­vébe, hogy megvédése könnyebb legyen. Az e korból fentmaradt okiratok híven őrzik a városnak ezt a kettős jellegét, üivitas teutonicalis-t és hungaricaiis-t ennitenek. A tatárjárás pusztításait kiheverve újra fejlőuésnek indult a város, Mátyás ki­rály uralkouása alatt pedig gazdagságának csúcspont­jára ért lel. Ekkor Báthory Miklós volt a váci püs­pök, aki székvárosát nagy áldozatok árán valósággal felókesítette. Mintául Budát választotta és olasz mes­teremberekkel gyönyörű épületeket, templomot emelte­tett. A váci múzeumban őriznek két faragott követ, amely a templom díszei közé tartozott. Efcot.nény is maradt ránk e korból. A képet Báthory András festette. Szűz Máriát ábrázolja, karján a kisded Jézussal. Báthory Miklós remek püspöki palotája is nagy ékes­sége volt Vácnak, mely eziuőtájt a korabeli tudomány és művészet találkozóhelye volt. Mátyás király is több ízben megjelent Vácon. Tuda­­másunk van arról, hogy Giskra huázita vezérrel itt tárgyalt, minek alapján Giskra és hívei meghódoltak nagy királyunknak és letették előtte a hüségfogadal­­mat. Mátyás egyik legjelentősebb törvényalkotását, a híres nádori törvényt az 1485-ös váci országgyűlés hozta. A nép ajkán fennmaradt romantikus szájhagyo­mány szerint Mátyás i. váci székesegyházban kötött házasságot Izabellával, a boroszlói polgármester leá­nyával és itt kereszteltette meg fiát, Hollós Jánost. Miként a tatárjárás, éppúgy a török uralmát is, megsínylette Vác Török végvár lett a város, falai között csaknem 150 évig többezernyi török katonaság állomásozott. Misem természetesebb, minthogy a liosZ-szú török uralom erősen megváltoztatta a város jellegét, olyannyira, hogy a török erőd egészen keleties város benyomását keltette. A külső váron belül belső erődít­ményt építettek. A keresztényeknek külön városrészük volt három templommal. A belső városban csak ötven deszkazsindelyes ház volt, az egész városban pedig ösze­­szesen 1000 és hét templom. Vízmüveik, melyek a budai hegyekből hozták a vizet, még ma is megvannak és a bolgár kertészek jól fel tudják használni a vetemények öntözésére. Kb. 2—3 méter mélységben húzódik ez a téglával kirakott, hét méter átméretü csatorna, amely, többek között, a rizsföldek öntözésére is szolgált. A város behódolt keresztény lakosai már ekkor is szőlő­műveléssel foglalkoztak. Természetesen virágzó gaz­dasági élet kialakulásáról olyan városban nem lehet szó, amelynek, mint török végvárnak, a magyar por­­tyázó csapatok támadásait kell elszenvednie, amikor pedig a magyarok birtokába jutott, ugyanez a sors várt rá a török részéről. Maga a vár háromszor rob­bant fel, de mindannyiszor ismét teljesen helyrehozták és megerősítették. Vác felszabadulása a török iga alól Buda felszaba­dításával csaknem egyidőben történt. Igaz ugyan, hogy Lotharingiai Károly Vácot már 1684 június 27-én — Szent László napján — rövid lövetés után bevette, kapitányának pedig Vak Bottyán Jánost tette meg, de miután Buda visszafoglalása nem sikerült, a császári sereg nem tudván támogatni Vác ezer főből álló hely­őrségét, a város újra a török kezére került. Musztafa pasa november 3-án félezernyi seregével támadást intézett a város ellen. A török csapatok Budáról, Nóg­­rádból és Egerből törtek elő és rövid idő alatt sikerült nekik az őrséget megadásra kényszeríteni. A 200 né­metből, 300 hajdúból és 500 huszárból álló helyőrség Biseczki német parancsnokkal az élén szabad elvonu­lás mellett adta fel a várat, a török azonban megszegte Ígéretét és az elvonuló védőket kardélre hányta. Az egész őrségből csak negyvenen tudtak élve nmnekü'ni A Buda visszafoglalására irányuló 1684. évi siker­eién kísérlet után, amelynél Lotharingiai Károly 35.00C főnyi császári hadai ellen Kara Mohammed, budai pasa vezérlete alatt 5.000 lovasból és 3000 janicsárból álló sereget küldött a török, újra felvonultak a megerősített keresztény hadak a városnak török járom alól való felszabadítására. Vác visszaszerzésével 1684-ben még­­egyszer megpróbálkoztak, de a gróf Heiszler János Donát vezetése alatt álló császári sereg nem tudta elérni célját. A következő évben úgy látszott, hogy a keresztény és mohamedán hadak végső nagy összecsa­pására Vácnál kerül majd sor. A szultán ugyanis Sátán Ibrahim pasát nevezte ki a magyarországi török hadak fővezérévé, aki 30.000 főnyi hadseregével meg is jelent augusztus 20-a körül a város határában. Loiha­­iingiai Károly már ekkor meg akarta támadni a török haderőt, ez azonban a támadás elől Budára vonult visz-Ü8

Next

/
Thumbnails
Contents