Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
különféle irataiban is. így gróf Stahremberg és Rabutin, továbbá Schaeffensteini Zenneg György Kristóf oltalomleveleikben is kiemelik a város szerb lakosainak a Habsburg-ház iránt tanúsított hűségét. Gróf Pfeffershofen 1704 november 2-án, 1706 szeptember 26-án és 1707 június 7-én kelt leveleiben, melyeket a szentendrei szerbekhez intézett, szintén megdicséri őket azért, mert tántoríthatatlan hívei maradtak az uralkodóháznak. A város a XVIII, század elején a Ziehyekkel köt szerződéseket. Így 1700-ban az összes lakosoknak bérbeadja gróf Zichy István Szentendre egész területének és tartozékainak használatát. Fizet ezért a város lakossága 1000 rhenusi forintot, továbbá 6 darab török szőnyeget, ez utóbbi azonban 100 forinttal megváltható. Ennek fejében a bérbeadó nem fogad be a városba több lakost. Biztosítja továbbá a hatóságnak azt a jogot, hogy ha valakit a közrend veszélyeztetéséért nem akar a városban tovább megtűrni, megbüntetheti és kiutasíthatja. Gróf Zichy Istvánnak a szentendreiekkel kötött eme szerzőlése, jogutódja, gróf Zichy Péter birtoklásának idején is érvényben maradt. Ő azonban felemeli a város lakossága által teljesítendő szolgáltatásokat még 200 budai akó vörösborral. Megszigorítja továbbá a szerződést még azzal is, hogy a pontos fizetés teljesítésének elmulasztása esetén 150 forint bírság fizetendő. Gróf Zichy Miklós birtoklásának idejében már jelentősebb változások történtek a város életében. Miután Jeszenszky Antaltól, aki tartozás fejében jutott a város birtokába, visszaváltotta Szentendrét 85.000 frt-tal, 3800 frt-ra emelik fel a fizetendő bérösszeget. Fontos rendelkezése volt, hogy esküdtek választását és e választás módját megszabta. Négy katholikus, kilenc görögkeleti esküdtet kellett választani, ezek közül minden év január 1-én egy bíróvá választandó. Három évig görögkeleti a bíró, egy évig katholikus. Űriszék tartását rendeli, amelynek hatáskörébe utaPa a pallosjoghoz tartozó bűnügyeket és a vagyonkezelési közigazgatás- és polgári perek felülvizsgálását. Ha a város lakosai közül bárki valamilyen módon megkísérli a földesúri szabadalmakat saját részére kieszközölni, azonnal érvénytelenné válik a szerződés. Kisebb határperei voltak a XVIII, században a városnak a szomszédos községek uraival. Ezeknek a pereknek legfeljebb csak abból a szempontból van ma már ránknézve jelentőségük, hogy megismerhetünk belőle néhány határ- és dűlőnevet. Ezek a nevek ma már ismeretlenek, így például a következők szerepelnek: Mányáspatak, Nyerges, Macskahegy, Leányhegy, Törökbányás, Kecskebérc, Bogylakó, Királykupatakm, Keőlyuk, Keőkút, Szekrénykő, Mányáshegy, Hidoghvize. Ezután már csak rövid ideig volt Szentendre a Zichy-családok birtokában. Előbb azonban gróf Berényi Erzsébeté, aki mint gróf Zichy Miklós felesége 1757-ben csereszerződés útján jutott Szentendre birtokába. Nem sokkal ezután, tíz óv múlva, a Zichy-családnak azon birtokait, amelyek a Szent Korona jószágai közül kerültek a család birtokába, visszacsatolták a koronához. A királyi ügyek igazgatója azzal az indokkal kérte a visszacsatolást, hogy a Szent Korona javai elidegeníthetetlenek. A pert a Zichy-család elveszítvén, elvesztette Szentendre feletti jogait. A város ezután mint koronabirtok szerepel. Ezáltal helyzete nem romlott, sőt 1773-ban sikerült Mária Teréziával igen kedvező feltételek mellett szerződést kötnie. A város vezetősége mintegy 6—7 évi alapos munkával vívta ki ezt a szerződést, amely a városnak reményteljes fejlődést biztosított. Már 1766-ban a kamara akkori elnökéhez, gróf Grassalkovich Antalhoz fordulnak, hogy támogassa a város kérését, különösen pedig arra kérik, hogy tekintsen el az urbárium felvételétől: a lakosság ugyanis nem földmívelő. Kutatást végeztet a város a karlóczai levéltárban olyan okmányok után, melyek kérését megerősíteni alkalmasak. Szabad királyi várossá akarnak lenni, mert amint ezt részletesen fel is sorolták, megszerezték az ehhez szükséges érdemeket. Kérelmüket Nedamovits Pál érsek a királynő előtt is támogatta. 1773 augusztusában aztán a vármegyei közgyűlésen kihirdették a szerződést. Ennek értelmében Szentendre város lakossága évente 6000 forint bért fizet. Emellett semmiféle szolgálmánynyal nem tartoznak, mindössze azt kötötte ki a koronauradalom magának, hogy az erdőfelügyeletet ezután is gyakorolja. Teljesítették a városnak azt a kívánságát is, hogy a tanácsban a görögkeletiek nagyobb számban legyenek képviselve. A lakosság katolikus része azonban ebbe nem nyugodott bele és kérelme az udvarnál meghallgatásra is talált. 1779-től a város bíráját a gör. keletiek és a katolikusok közül évenkint váltakozva, a tanácsbelieket pedig egyenlő arányban választják. Elég bonyodalmas és kellemetlen ügye támadt a városnak ebben az időben a vármegyével. Ez utóbbi ugyanis felszólította Szentendrét, hogy a kilencedet készpénzben fizesse meg, adót pedig az úriszék tudta nélkül ne fizessen. A város ebben az ügyben elküldte megbízottait Bécsbe, akik kérvényt nyújtottak be az udvarhoz. Ebben a kérvényben Grassalkovich grófot, a kamarai elnököt sértő kifejezések voltak. A megbízottak hiába jelentették ki, hogy ezek a kitételek a város tudta és az ő tudtuk nélkül kerültek be a folyamodványba , három havi börtönre ítélik őket. Az új kiküldöttektől Grassalkovich már 7000 frt. évi bért követelt és mellé a kilenced természetbeni megfizetését. A szerdődés megkötése után mintegy félévszázaddal hosszú és igen költséges per indul Szentendre város és a korona között. A királyi ügyek igazgatója ugyanis érvényteleníttetni akarta a szerződést. A város a pernek részéről való teljesjogú vitelére bizottságot küld ki és végül is 37 és félezer forint költséggel bár, de sikerrel végződött számára a jogvita. 88
