Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
gyök önálló birtokokhoz jutottak megtakarított kis tőkéjük árán. Sina báró egy nagy belga konzorciumtól kedvező vételajánlatot kapott, ezért a birtokot csakhamar el is adta a belga banknak. A belgák parcellázni kezdték Szentlőrinc területét, de — mivel csak készpénzért adták el a felparcellázott telkeket — kisember nem nagyon jutott házhelyhez. Pesti polgárok ugyan nyaralóépítés céljára vásároltak parcellákat a banktól, de a telkek legnagyobb része nagyvállalkozók kezére jutott. így került Cséry Lajos tulajdonába a birtok legnagyobb része. Cséry számításai azontban nem váltak be és megnövekedett adósságai miatt meg kellett válnia szentlőrinci földjeitől. Ezután lett a birtokrészek ura Szemere Miklós, az országos hírű lóversenyistálló-tulajdonos. Szemere jogutódjaként került Lónyay Menyhért pénzügyminiszter a szentlőrinci házhelyek birtokába. A község Lónyaynak köszönhet legtöbbet újabbkori földesurai közül. A nagybefolyású politikusnak sikerült elérnie, hogy Szentlőrinc a vasútvonal mellett megállóhelyet kapjon. Saját céljára villát építtetett itt, amivel hozzájárult a magasrangú hivatalnokok szentlőrinci nyaralásához és nyaraló-lakások építéséhez. A kavicsbánya és a téglagyárak megnyitása munkások letelepedését vonta maga után, emellett a fővárosiak kiköltözése, új munkaalkalmak létesülése folytán Szentlőrincen 1900-ban a népszámlálás már 5952 lakost talált, pedig még ez időben is Kispest gyámkodása alatt álló puszta volt a népes helység. 1908-ban jelent csak meg Kispest nagyközség véghatározata, amely szerint a község beleegyezik Pusztaszentlőrinc különválásába. Két év múlva az 1910. évi népszámlálás 7824 lelket mutat ki a községben, amelynek túlnyomó része magyar. Ebben az évben Szentlőrinc területe a Szemere-, Tulipán-, Bakay-telepekkel erősen bővült. A világháború előtt 1—2 évvel és a világháború alatt megakadt ez a gyorsütemü fejlődés és csak a forradalmak után vett újabb lendületet. Űjabb parcellázások folytán különösen a hadirokkantak és hadiözvegyek jutottak házhelyekhez, de az új gyárak munkásai is jelentős területeket népesítettek be. A népesség számának szaporodását, a házépítést és a fővárosiak kiköltözését nagymértékben előmozdította a villamos vasút-vonal régen esedékes kiépítése. E nagyarányú gazdasági fejlődéssel és a népesség számának szaporodásával együtt járt Pestszentlőrinc kultúrális életének fellendülése. Hat elemi, két polgári, egy kereskedelmi iskolája és gimnáziuma áll itt a közoktatás szolgálatába, de emellett az iskolánkívüli népművelés számára könyvtárak, tanfolyamok is bőségben állnak a lakosság rendelkezésére. Pestszentlőrincet ebben a páratlan fejlődésében érte 1936-ban az a minisztériumi rendelkezés, amely a nagyközséget felvette a megyei városok sorába. A város első polgármestere dr. Balogh Géza lett, ki előbb a nagyközség helyettes főjegyzője volt. A válság éveit Pestszentlőrinc is megérezte, de azok a nagy fejlődési lehetőségek, amelyek kitűnő földrajzi helyzetében rejlenek, teljesen ellensúlyozzák a gazdasági pangással járó visszaesés gátló hatásait. 82
