Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
Pestszenterzsébet a középkor végén Gubacs község néven szerepel. Pestszenterzsébet helyén ezidőtájt ugyanis Gubacs puszta állott. Bár általános vélekedés szerint a város mindössze 60 éves múltra tekinthet vissza, Gubacs községről már az Árpád-házi királyok idejéből maradtak fenn, bár kétségtelenül homályos, adatok és utalások. De a terület már a rómaiak idején települt hely. Szabó Béla ásatásai a téglagyári lakóházak táján római kori leleteket hoztak felszínre. E vidéken a rómaiak legfontosabb telepe Aquincum volt és a Pestszenterzsébet mai területén talált római házak, edények azt bizonyítják, hogy az Aquincumhoz vezető római utak mentén a későbbi Gubacs helyén már népesebb telepek feküdtek. Gubacs legrégibb honfoglaláskori történeti emlékei nagyrészt Csepel ez időből maradt adataihoz kapcsolódnak. Amikor Árpád és vezértársai Csepel szigetén tábort ütöttek, még nem állott Gubacs, de innen indulnak ki azok a legelső szálak, amelyek későbbi történetével összekötik a helységet. Csepel ekkor már város volt és a vele szomszédos Gubacs a forgalmas útvonal mentén hamar fejlődésnek indult, mert helyzetét a jelentékeny szomszéd helység és a fontos utak mozgalmas élete kedvezően befolyásolta. De első századainkból teljes értékű bizonyítékot csak Vencel király uralkodása idejéből találunk. Ekkor Gubacsnak másfél ezer lakosa volt, tehát már hosszú virágzásra tekinthetett vissza. Ha a tatárjárás nem állította volna meg a község fejlődését és nem pusztította volna el házainak és lakóinak egy részét, akkor Gubacs ez időben a két és félezer lakosú Pesttel állhatott volna egy színvonalon. A tatárjárás történetére vonatkozó ásatások a gubacsi vár romjaiban katonák csontvázait, fegyvereket, lószerszámokat és üszkös gerendákat találtak. Az Anjou-házbeli királyok és Zsigmond uralkodása alatt kezdett újból javulni a helység lakóinak élete. Gubacs vára, amelyet valószínűleg már IV. Béla király rendbe hozatott, az Anjouk idejében a Horváthy - család birtokába került. A vár fennhatósága 25 község népére terjedt ki. Horváthy János, a vár ura, e kor történelmében jelenős szerepet játszott. Az ő nevéhez fűződik Erzsébet királyné meggyilkoltatása is, amiért később Zsigmond király, Erzsébet királyné veje, kegyetlen bosszút állott rajta. Horváthy halála után a gubacsi vár a Soroksáry-család birtokába került, mely 1429-ig maradt a vidék ura. Ezután Abonyi Gáspár kapta az utolsó Soroksáry halálával újra királyi birtokká lett Gubacsot a husziták elleni győzelmei jutalmául. Egy félévszázad múlva kihalt az Abonyi-család is. Így került a vidék Haraszthy Ferenc Szörényi bán birtokába. Mátyás uralkodása alatt Gubacs új virágzásnak indult és csak a parasztlázadás és a mohácsi vész jelent tragikus fordulatot a község életében. 1526 augusztusában a Budavár felé vonuló török hadak a könnyen megközelítő Gubacsnak tengernyi szenvedést okoztak. A gubacsi vár véglegesen ekkor tűnik el a történelem színteréről és a meggyötört lakosságot hol a török, hol a német csapatok fosztogatták és pusztították. Ilyen 79
