Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
árvíz, amely Pestet is elöntötte, Dunabogdányon nagy pusztítást müveit, 1845-ben lángok emésztették meg a református templomot és mintegy 60 házat. A szabadságharc idején egy újabb tűzvész a katholikus templomot is elpusztította sok más épülettel együtt. Még ezután is megismétlődtek az elemi csapások. Az árvíz 1876- ban, 1880-ban, majd az 1897-es és az 1907-es években látogatta meg, nagyobb tüzeset pedig 1850-ben és 1888-ban fordult elő. A község ma kisbirtokosok kezén van. A XVIII. században még a Zichyek birtokai voltak itt, utánuk a szabadságharcig az óbudai koronauradalomhoz tartozott a határ. KISOROSZI. A község lakói a Kálmán király idejében betelepült oroszoktól származtatják eredetüket, de errevonatkozó dokumentumok nincsenek. A Rosd-család birta a környéket az Árpádházi uralkodók alatt, akik kiváltságos bánásmódban részesítették a lakosokat. — E kiváltságokat az első Habsburgok alatt is megőrizte a község. A török hódoltság elején 28 ház adózott itt a budai kincstárnak, de 1634-ben már csak négy adófizető házat mutat ki a török adókönyv. Az ország felszabadulása után a lakosság visszakapta régi előjogait, sőt 1692-ben a haditerhek alól is mentesült a község, melynek a szatmári békekötés utáni években 11 adófizető házhelye volt. Mint nemesi helység, nem volt hajlandó a földesuraknak dézsmával és robottal szolgálni, bár ezek mint, Starhemberg Tamás és utódai mindent elkövettek, hogy jogaikat a lakosokra kiterjesszék. A XVIII, század folyamán sok küzdelmébe került a községnek szabadságjogai megtartása, A kamara 1490- ben a gróf Keglevich-családnak zálogosította el a földeket, majd a visegrádi királyi birtokok közé sorozták. PILISBOROS JENŐ. A budai főesperességhez tartozó plébániájáról 1333-ban történik emlités egy pápai jegyzékben. Ekkoriban Burusyeno-nek írják a nevét, Száz évvel később a Jeney-nemzetség tulajdonában találjuk, itt vannak ebben az időben a Szántai Laczk családnak is földbirtokai, melyeket a király váltott meg csere útján. A hódoltság alatt törökök lakják, majd ezek kiűzetése után németek települnek meg a községben. így lett egyidőre a magyar .Borosjenőből Weindorf. A róm. kath. templom 1698-ból származik. A XVII. század elején a Clarissa-apácák birtokában van a föld, egy évszázaddal később József nádor szerezte meg vétel útján s ma is a főhercegi család birtokában van a helység. 1826-ban nagy tűzvész pusztított a községben. PILISCSABA. A rómaiak korában is lakott hely lehetett, amiről az ásatások során nyert leletek tanúskodnak. Értékes történelmi emlék a plébánia-templomban látható Máriaszobor is, melyet ismeretlen szobrász faragott fából 1299-ben. A margitszigeti apácarend 1274- ben kapja birtokul Mois nádortól, 1393-ban a pálosoké a község, míg 1467-ben ismét a margitszigeti apácák tulajdonában találjuk. A török uralom alatt a reformátusok egyházat alapítottak a községben, mely a felszabadító harcok idején elpusztul, de a szatmári békekötés után újra települ német és tót lakossággal, 1720-tól kezdve a budai Clarissa-apácák birtokában találjuk, ők bírják ötven évvel később is, az úrbéri rendezés korában, amikor 25 telekből állt a községhatár. Ebben az időben épült a róm. kath. plébánia templom, míg a plébánia már a század elején alakult. A mult század elején József nádor vette meg a földeket és ma is József főherceg a földbirtokos. PILISSZÁNTÓ. Legrégibb történelmi emlék a községben a Marcus Aurelius római császár idejéből származó két mértföldmutató kőoszlop, melyeket a róm. kath. templom bejáratánál ma is láthatunk. A XIII. században a Pálos-rendnek volt itt kolostora. A török hódoltság végefelé elpusztult a község. 1695-ben még lakatlan helyként szerepel az összeírásokban. Később magyar és tót lakosok települnek ide és a község hamarosan gyarapodásnak indul. 1720- ban már 35 adófizető háztelket mutat ki az adólajstrom. De ekkor már német elemek kerültek túlsúlyra. Az óbudai koronauradalom erre a községre is kiterjeszkedik, az 1770-es úrbéri rendezés már ebben az állapotban mutatja ki. A róm. kath. lakosság 1772-ben létesített itt plébániát, de az anyakönyveket 1760- tól kezdve vezette. Ebben az évben épült a róm. kath. templom, amelyet gróf Zichy Miklósné bőkezűsége hozott létre. Ő volt a község földesura ebben az időben, utána az óbudai kincstár birtokába került a helység, melyre 1824-ben Jurkovics Márton és Mátyás kap a királytól nemesi adománylevelet. A pilisszántói Gyurkovics-család, miután 1829- ben szép kastélyt épített a birtokra, a szabadságharc idejéig birta a földeket. Az ötvenes években vásárolnak itt birtokokat Botzenhardt János, Forster János és Rakovszky Gusztáv. A községhez tartozó Pilishegyen Orosdy báróék építettek szép kastélyt 1899-ben. PILISSZENTLÁSZLÓ A régi magyar Pálos-rend alapította itt a Szent László-kolostort 1290 táján, amely a török háborúkig épen maradt. A törökök kivonulása után a pálosok visszakapták birtokaikat, amelyeken magyar és tót lakosság települt meg. 1720-ban 25 volt az adófizető háztartások száma. A pálosok után a pilismaróti vallásalapítvány birtokába ment át. Róm. kath. temploma 1790-ből való. PÓCSMEGYER. A község határában fekvő Leányfalu nevű puszta a középkorban Leányfalva néven, mint község nagyobb szerepet játszott. A Leányfalvai-családtól 1477-ben veszi meg a Tahi Botos-nemzetség a föld egyrészét, Pócsmcgyert a Rosd-család alapitotta az Árpádházi uralkodók alatt. Buda elfoglalása után török uralom alá kerül. 1559-ben már a szultán helytartóinak adózik 46 házhely arányában. Húsz évvel később Üvejsz budai basa a község hübérura, aki nem mutatott túlságos szerénységet az adók behajtásában. A hitújítás hullámai ide is hamar eljutnak. A XVII. század elején megalakult a református egyház és a Dunaparton szép templomuk épül 1788-ban. A pusztulástól megmenekült a község a hódoltság alatt, 1633—34- ben a visegrádi körzetben adózik a török adókimutatások szerint. 1690-ben, amikor oly sok községet talált lakatlannak a népszámlálás, Pócsmegyer még mindig fennállt és fizette az adót. III. Károly uralma alatt rohamosan gyarapodik népességben, 1720-ban már 34 házhelyet állapítottak meg az adójegyzékek. A községi földeket a gróf Esterházy-család kapta meg és birta a szabadságharcig. Az 1838-i nagy árvíz Pócsmegyert sem kímélte meg. Öt ház kivételével minden lakóház elpusztult, csak a templomot és papilakot kímélte meg az áradat. 1860-ban vállalkozók kezére került a földbirtok. Utóbbi időkben a Hohenlohe-Oehringen-család szerzett itt nagyobb 32
