Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
ta ki maga ellen. A szabadságharc alatt egyébként is egyike azon községeknek, melyek aránylag legtöbb emberüket küldték Kossuth zászlai alá. A község 1827- ben leégett. Hozzátartozik még Mikebuda-puszta is. Ez is az Irsay-család birtoka volt a XIY. század végén. Mellettük még a Szentiváni Sáfár-család is birtokos. A puszta XV. században épült templomának romjai ma is láthatók. MONOR. Monorról III. Béla királyunk alatt (1173—1196) történik elsőízben említés. A király, aki M á n u e1 görög császár udvarában nőtt fel, ahol megszokta a fényt és pompát, Budán is fényes udvartartást vezetett. Ezidőtájt a budai palota volt Európa legfényesebb udvartartása, melynek fényét külföldi lovagok is nagyban emelték. Főként provencei nemesek sereglettek B ud á r a, mintegy díszkíséretéül a király francia feleségének, Antiochiai Annának. A Dél- Franciaországból ideszármazó nemesek közül A y n a r d lovagot kedvelte leginkább III. Bél a, aki kegyét úgy juttatta kifejejezésre a bajvívónak és költőnek is egyaránt kiváló francia nemes iránt, hogy Zsámbékot, Perbált és Monor mai határát neki adományozta. A y n a r d lovag csakhamar délfrancia szülőföldjén szokásos várat emelt birtokán: valószínűleg az oklevelek által említett E n a r vára volt ez. Ha összevetjük az Enar szó kiejtését a régi pecséteken látható M o n a r szóval, valamint a helység egyéb hasonló hangzású elnevezésével, egy magánhangzó kicserélésével és egy mássalhangzó betoldásával Monor mai nevéhez jutunk. Enar és M o n a r annyira rokonhangzású szavak, hogy alig fér kétség eredetéhez. Aynard lovag egyébként a király apósának Chatillon R a yn a 1 d francia herceknek is testilelki barátja volt, aki ilymódon is korlátlan bizalmát élvezte a királynak. A lovag által alapított nemzetségből származtak a későbbi Atyai-, Kükéi- és V é rcsaládok. Csaknem két évszázadig ezek birtokában találjuk a széles határt. De lassankint más előkelő nemes családok is birtokhoz jutottak itt. Főként a Rozgonyiak, a Dávidháziak„ a Szentmihályi Czoborok, a Mi keta u d i ak, a Poltharasztiak, a Csetnekiek és a Parlagiak szereztek itt jelentősebb birtokrészeket, Az A y n a r d-család magvaszakadtéval Mar ót hi János kapja Zsigmond királytól adományul M o n o r t, mely ebben az időben a XV. század elején egyike a legjobban müveit birtokoknak. M a r ó t h i Jánosra úgy hullottak Zsigmond kegyei, kitüntetései és adományai, mint annakidején Aynard lovagra III. Béla jutalmai. 1403-ban csaknem az egész B é k é s-megyét neki adományozza Zsigmond: Gyulán kívül 43 falu kerül ekkor a kezére, miután M o n o r t már előbb megkapta. Ilyen hatalmas vagyon birtokában nem csoda, ha Maróthi János a konstanzai zsinaton olyan fényes kísérettel látogatta meg királyát, hogy az ott tartózkodó külföldiek nem tudtak hova lenni a bámulattól. A Matróthi-család békési birtokai közé ékelődött ekkor az egri káptalannak egy nagyobb birtokrésze. Nagylucsei Orbán egri püspök tanácsára az egri káptalan ezt felajánlotta a Maróthiaknak cserébe a monori birtokért. A M a r ó t h i-család ráállt a cserére és 1494-ben már az egri káptalan birtokában találjuk Monort, mely ez évben 194 forint adót fizetett. Ezóta Monor története szorosan összefügg az egri püspökség, az egri vár és az egri káptalan történetével. A török hódoltság pusztítása Monort és környékét sem kímélték meg: a környékbeli, Monornál jóval nagyobb községek, mint Ű j f a 1 u és ígér (vagy: Zsiger) is elpusztulnak. A minduntalan megismétlődő török martalóctámadások a lakosságot arra kényszerítik, hogy a környék magasabb, kiemelkedő pontjain őröket (istrázsákat) állítson fel, akik még idejében jelezték a menekülésre készen álló lakosságnak a török lovasok közeledtét. Innen származik az itteni Strázsahegy elnevezése. A D ó z s a-féle parasztlázadás idején is kiemelkedő szerephez jut ez a vidék: itt Mészáros Lőrinc ceglédi pap áll az elégedetlenkedő, elnyomott sorban élő lakosság élére. A reformáció viharai is hosszú évtizedekig megbolygatták a község nyugalmát és akadályozták fejlődésében. A javított hit — ahogyan ezidőtájt a protestantizmust nevezték —, már a mohácsi vész előtti években gyökeret vert Monor környékén. Ama nestmegyei helységek között, ahol Luther tanai mindjárt termékeny talajra találtak, Monort is ott találjuk. A törökök által feldúlt, majd elpusztított katholikus templomot már fel sem építi a közben református hitre áttért lakosság. A Duna—Tiszaközi református egyházakra vonatkozó feljegyzések 1629-től említik a község lelkészeit és tanítóit névszcrint is. 1629-ben Besenczei Mózes a község protestáns lelkipásztora, 1683-ban: Bogdán yi Péter. Ezentúl már hiánytalan a_ névsor, Monor mint az üldözött protestánsok menedékhelye is kiváló szerepet játszik. Noha a lakosság túlnyomó része áttért az új hitre, az egri káptalant ez a körülmény semmiképpen sem befolyásolja a további birtokszerzésben: újabb birtokokat szerez a környéken. A XVII. század végén Zsiger (S i g e r) itt önálló községként szerepel. Ezidőtájt még Újfalu is fennállott. Valószínűleg a R á k ó c z i-szabadságharc kuruc-labanc csatározásainak és sarcolásainak is nagy részük van megszűnésükben. 1705- ben Monort is feldúlják a császári zsoldosok. A labanchadak ugyanis elsősorban a protestáns községekre vetették rá magukat. A szatmári békekötés után a súlyos sarcolásoknak és pusztításnak kitett község újból gyorsan benépesül: 1715-ben 33, 1720-ban pedig már 138 az adóköteles házak száma. Ezidőtájt Monort két járás vallja a magáénak: hol a váci, hol meg a kecskeméti járásban szerepel. 1749-ben, amikor Mária Terézia a vallás szabad gyakorlását törvényerőre emelte, a vármegye református eklézsiái itt tartanak gyűlést. Az egri káptalan ösztönzésére 1757- ben a katliolikusok is hozzálátnak a káptalan által adományozott telken templomuk felépítéséhez. A templom alapkövét Gusztinyi János egri kanonok teszi le. Monor 1763-ig az üllői egyházközséghez tartozik, mely 1765-ben a parochia felépítését is megkezdeti.. A lakosság a XIX. század elejéig úgyszólván teljesen magyar, csak a szomszédos községekből telepedik itt le néhány tót család. Amikor a káptalani birtokok megművelésére elégtelennek bizonyul a helybeli lakosság, dobszóval közzétett hirdetésre német családok költöznek ide Üjhartyánból és Soroksárról, de félévszázadba se telik és teljesen megmagyarosodnak. Minthogy az idetelepült német családok katholikus vallásúak voltak, a káptalan jelentős kedvezményezésekkel segítette elő itteni letelepülésüket. Monor fejlődésének fontos mérföldköve lett a vasút megépítése. 1847 szeptember 1-én indult el az első vonat Monorról Ceglédre, de a közben kirobbant szabadságharc miatt csak a harcok elültével kezdi éreztetni a vasút áldásos hatásait. A szabadságharc alatt Monor többször is a felvonuló seregek útjába esik: hol a magyar, hol pedig az osztrák 27
