Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Imrényi-Szabó Imre: Pestvármegye építészeti emlékei

—►•4 PESTVÁRMEGYE ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI írta: IMRÉNYI-SZABÓ IMRE oki. építészmérnök. Örvendetes kutatómunka indult az utolsó esztendőkben, hogy a magyar vidéki építészet helyi hagyományait feltárja. Ebbe a munkába belekapcsolódva Pestvármegye falvainak építé­szeti emlékeiről óhajtok itt rövid ismertetést adni. Pestvármegye építészetének a múltban gyö­kerező ősi hagyományai vannak. Bár a törökdulás viharaiban a régebbi építmények majdnem teljesen megsemmisültek, a fennmaradt néhány épületből is megállapítható, hogy milyen nemes és magas­­rendű építészeti kultúra lehetett itt az Árpádok, Anjouk, Hunyadiak alatt. A román kor építészetének fejlett voltára például szolgálnak a zsámbéki és ócsai templo­mok maradványai. Elsőrendű mesterek keze mun­káját dicsérik. A gót stíluskorszak leginkább ép­ségben fennmaradt példáját a vármegye területén a ráckevei görögkeleti-templom szolgáltatja. Fej­lett gótikára valló alapfalazatokat rejtenek ma­gukba Kalocsa, Félegyháza, Kecskemét, Tököl, Vác, Nagykőrös templomai. A renaissance korból csak kisebb épülettöredékek maradtak fenn, ame­lyek azonban a megmunkálás tökéletessége szem­pontjából a legkiválóbb korabeli emlékekkel egyenrangúnak mondhatók. A török által elpusz­tított községek helyén számtalan régi templom és monostor alapjait őrzi a föld. Ezeket hívják ma az ú. n. pusztatemplomoknak. Hajdan virágzó köz­ség középpontjában állottak. Részletes feltárásuk még sok támpontot nyújthat a vármegye terüle­tén egykor virágzott építkezések fejlett voltára nézve. (I. 1. és 2. kép.) A törökdulás pusztításai után csak a XVIII, században indul meg Pestmegyében jelentősebb építészeti tevékenység. Miután e kornak a barokk stíluskorszaknak a vármegye területén lévő na­gyobb alkotásai (pl. a gödöllői, aszódi, nagytété­nyi és ráckevei kastélyok) a nagyközönség előtt jórészt ismeretesek, gyűjtésem képanyagával né­hány szerényebb méretű, de még kellően sehol sem ismertetett épületrészlettel kívánom csupán e korszak építészeti formáit jellemezni. (I. 3., 4., 5. és 6. kép.) Fontosnak tartom ezen szerényebb építé­szeti alkotások bemutatását azért is, mert ezek voltak az első építmények, melyek a vármegye művelődési központjaitól távol eső falvaiban épült kúriák, közép és kisnemesi lakóházak épít­kezésein keresztül döntően befolyásolták a falusi lakóházak formáinak és szerkezetének kialakí­tását. (I. 7. és 8. kép.) Bár tagadhatatlan, hogy a magyar paraszt­ház alaprajzi elrendezése még az ázsiai eredetre vezethető vissza, (a magyar parasztház ősi alap­rajzi beosztása teljesen megegyezik a kínai lakó­ház alaprajzi beosztásával. Még az elnevezés is megegyező, mivel a kínai földműves lakóházat Kis­­lak-nak hívják.) építészeti formáinak kialakításá­nál mégis helyi nemesi, illetve középbirtokos ud­varházak leegyszerűsített építészeti stílusa érvé­nyesült. Még a szakemberek előtt is ösmeretlcn, hogy a vármegyének eddig építészeti szempontból figyelemre sem méltatott falvaiban — a legutóbbi évek elszomorítóan zagyva és felháborítóan ízlés­telen épületei között — milyen szép, harmonikus és igazán úri külsejű, nemesi udvarházak, kúriák, urilakok, gazda és parasztházak húzódnak meg rendszerint már lebontva vagy modernizálásra ítélve. Igen sok közülük valóságos kis remekmű, kiváló példa annak bizonyítására, hogy a régi vidéki magyar építőmesterek a rendelkezésükre álló silány anyagok és szerény lehetőségek elle­nére is mennyi ízléssel és nemességgel dolgoztak. Csak sorra kell venni a kevésbé jelentősnek Ígérkező épületeket, be kell tekinteni az elha­gyott udvarokba, fel kell keresnünk a távoleső mellék utcákat, vagy épen a falu határában meg­— 148 — *

Next

/
Thumbnails
Contents