Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - A Pilis-hegyvidék
Nevezetesebb barlangjai: A solymári Ördöglyuk, a Kevélybarlang, a szentendrei Macskalyuk és a Hideglyuk. A hüllők közül a nagy gyík és akaszpi sikló, a halak közül az ambra krameri és gobius marmoratus tartozik az ilyen éghajlaton ritkán előforduló fajtákhoz. A kilenc denevér fajta közül, amely a hegyek barlangjaiban három tipikusabb, a Földközi tengeri vidék képviselője, a kétéltűek közül a Déloroszországi róna, ridigunda (nevető béka) nevezetű békafaj is előfordult. A kígyók közül hat, a madarak közül 340 és a rovarok közül több mint 3200 fajta fordul elő. A Pilishegyvidék igen gazdag történelmi emlékekben is, hiszen a római uralomtól kezdve a népvándorláson át a magyar honfoglalásig és azonkívül a magyar történelem viharos századaiban központi fekvésénél fogva fontos szerepet játszott. Itt vezetett át az ország legfontosabb hadútja a Duna mellett. A Duna vonalán mindenütt megtalálhatjuk a római erődítmények romjait. A leghatalmasabb római erődítmény (Castrum) Szentendre helyén állott (Ulcisia Castra) a várfalakat fel is tárták, részben a közelmúltban, a pénzhiány következtében azonban az ásatások félbeszakadtak. A középkori emlékek közül legfontosabb a visegrádi vár maradványa. A hajón közelítsük meg Visegrádot, maga a Várhegy és a tetején álló várromok, amelyek Mátyás idejében történelmi szerepet játszottak, teljes szépségükben emelkednek ki és uralják az egész vidéket. A Duna mellett álló Salamon tornyát, amely a vár egyik előretolt bástyája volt, most már restaurálták és így igyekeznek megvédeni az idő további pusztulásától. A vidék történetében a tatárdúlás jelenti a legnagyobb szakadékot. A tatárok 1242-ben az egész vidéket feldúlták, a pilisszentkereszti cisztercita apátság templomát is felgyújtották, továbbá megsemmisítették Visegrádot és vele együtt még több községet. A tatárdúlás után azonban a Pilishegyvidék újjáéledt. IV. Béla király 1259-ben felépíttette a visegrádi várat. Róbert Károly, az itt született Nagy Lajos és később Mátyás király a várat káprázatos pompával építtették föl. Még IV. Béla idején ez a vidék az önálló Pilismegye nagyrészét képezi és csak 1492-ben II. Ulászló dekrétuma egyesíti Pest vármegyével. 1526-ban újabb dúláson esik keresztül ez a vidék, amelyet ekkor a törökök pusztítottak el. Buda kifosztása után egész Pilismaróiig nyomultak a török hordák és mindent feldúltak. Több mint egy évtizedig tudott a török ostromának Visegrád ellentállni, míg 1544-ben a török kézre került Visegrád is. 1683-ban a párkányi győzelemmel megvívott ütközet után szabadult fel Visegrád a török uralom alól. A török uralom alól felszabadult vidék elszegényedve és elnéptelenedve került viszsza, úgy, hogy I. Lipót, a régente tiszta, Árpádkori településű magyar vidéket idegen telepesekkel népesítette be. A telepítés a XVIII, század folyamán is folytatódott és betelepültek németek, szerbek és tótok, akiknek utódaik részben még megőrizték eredeti nyelvüket és ez az egész Pilishegyvidéknek meglehetősen vegyes népességű jelleget kölcsönöz. Még a XIX. század elején is jöttek új német telepesek Budakalászra. A vidék különben a fővárossal való közlekedési eszközeinek hiányossága következtében csak nagyon lassan fejlődött és csak a legújabb időkben lett fontos gazdasági tényezővé, mint üdülőtelepek létesítésére és gyümölcstelepítés céljaira kiválóan alkalmas terület. Ami a benépesedés jelenlegi viszonyait illeti, a lakosság sűrűsége ezen a vidéken, mint általában az egész Csonka Magyarországon, négyzetkilométerenként 98 főre tehető. Érdekes, hogy az erősen hegyes pomázi járás népsűrűsége a legnagyobb a környező járások között. Itt találjuk a vármegye legmagasabban fekvő községeit: Pilisszén tlászló 381 m, Pilisszentkereszt és Pilisszentlélek 341 m magasságban épült. A községek általá-A Klebelsberg kastély Pesthidegkúton. ban népesek. Ritka az a község, ahol 1100-nál kevesebb volna a lakosság száma. Néprajzi szempontból a Pilishegyvidék lakossága még mindig erősen kevert, habár a nemzetiségeket részint a természetes elmagyarosodási folyamat, részint a világháború utáni szerb visszavándorlás erősen megcsappantotta. Magának a Pilishegyvidéknek csak 45 % magyar lakosa van, míg 40 %-a német, 10 % tót és a többi szerb és egyéb nemzetiségű. Jelentékenyebb számban a következő községekben vannak németajkúak: Budakalász, Csobánka, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Békásmegyer, (Csillagheggyel együtt már 126