Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - A Pilis-hegyvidék
A PILISHEGYVIDÉK Akkor, amikor Magyarország vezérvármegyéje monografikus adataival foglalkozunk e mű keretén belül, nem mulaszthatjuk el, hogy a fővárostól északra elterülő és a vármegyének kétségkívül legszebb és legfestőibb tájáról, a visegrádi Duna-könyök által közbezárt területről, a Pilishegyvidékről ne írjunk. Ez a geológiailag és tájképileg egységes szigethegység a természet oly sokféle és oly változatos pompáját egyesíti magában, hogy a túristáknak valóságos paradicsoma. A vidéknek turisztikai szempontból még az az előnye is megvan, hogy egymilliós világváros közvetlen közelében fekszik s akár a Dunán, akár vasúton, vagy autóbuszon könnyen elérhető. Nem csoda tehát, ha a főváros üdülni vágyó közönsége és az ittartozkodó külföldiek tömegestől keresik fel ezt a túrista szempontból gazdag lehetőségeket nyújtó vidéket. A Pilishegyvidék nekünk olyan értéket képvisel, mint a német nemzetnek a Rajna vidéke. A természetjárók minden szépséget megtalálnak ezekben a hegyekben, az erdei kirándulástól kezdve a barlangi turisztikáig és a sziklamászásig mindenre alkalom nyílik. Az alacsony hegységben valóban ritka gazdag ez a vidék természeti szépségekben. Ha nem is vetekedhetnek ezek a hegyek az örök hó birodalmába felnyúló csúcsokkal, nincsenek gleccserei és megmászhatatlan sziklafalai, viszont a magas hegységek fenséges karcsúsága helyett valami szelíd báj ömlik el rajtuk. Tavasszal virágba borult lejtőivel vonz, nyáron üdítő hűvös csendjével, azonkívül pedig rengeteg fürdési lehetőségekkel is akár a szabad Dunában, akár a hegység lábainál elterülő hőforrások táplálta strandfürdőkön, ősszel a hervadó erdők szinorgiája, télen a szebbnél-szebb síelő terepek adnak kiapadhatatlan vonzóerőt ennek a vidéknek. Természeti szépség szempontjából a legszebb tájakat ott találjuk, ahol a Pilishegység a Dunával találkozik. A Duna áttörése Visegrádnál szépségben vetekedik a Wachau-val, vagy a világhírű Rajnavölggyel. Mielőtt a vidék részletes turisztikai leírásához fognánk, rövid áttekintést nyújtunk annak geológiai múltjára. A Pilishegyvidék tulajdonképpen a budai hegyvidékkel geológiailag összefüggő egészet alkot. A budai hegységtől a Solymár Yörösvár-i nagy tektonikai sülyedés választja el. A krétakor végén és az eocénkorszak elején keletkezett, amikor a triasztkori hatalmas dolomit és mészkőtábla felemelkedett és összetöredezett. A felemelkedett hegyrögök és lesüllyedt medencék később a miocén-korszakban ismét mozgásbajöttek s helyenként újból összetöredeztek. A Pilishegység tehát főleg vegyületekből áll. A kiemelkedő hegyrögök és lesüllyedt medencék változatossága adja meg éppen sugáros szépségét ennek a vidéknek. A vetődésen kívül azonban nagy szerepet játszott a hegység mai képének kialakulásában a víz és a szél lehordó hatása. így keletkeztek egyes helyeken az érdekes sziklaalakzatok, ahol a szél és a víz a könnyen máló anyagokat elhordta és egyben építette a fantasztikus alakú képződményeket. Vízben a vidék aránylag szegény, mert a mészkő-dolomit talajban a víz nagy mélységbe szivároghat le, forrásképződéshez tehát nincsen alkalom. A Pilishegyvidékhez hozzá szokták számítani éppen geopolitikai és gazdaságföldrajzi szempontból a Szentendre—Visegrádi Andezit hegységet is és az egészet együtt is emlegetik Pilishegyvidék néven, geológiai szempontból azonban a két hegység teljesen elüt egymástól. Míg a budai és a Pilishegység üledékes képződményekből épült, addig a Szentendre—Visegrádi hegység jellegzetesen vulkánikus képződmény. A két hegységet a Pilisszentlélek—Szentkereszt—Pomáz vonalán húzódó völgy választja el egymástól. Ez az északi hegycsoport andezit lávából és tufából áll. Ennek a vidéknek képe földrajzilag nem olyan változatos, természeti szépségében azonban éppen a Duna hozzájárulásával sokkal iinpozánsabb. A két hegyvidék a következő csoportokra oszlik: 124
