Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Dr. Demtsa Pál: A vármegye egészségügye

lázni, azzal egy baráti csókot váltani és a typhu­­sos által használt pohárból egy pár kvaterkát meginni. Ilyen körülmények között nagyon meg­érthető az, hogy elég nagy számú typhusos meg­betegedés van, amely úgyszólván egytől-egyig mind közvetlen fertőzés következménye. Az ösz­­szes hatósági intézkedések célra nem vezetnek. A kitett piros cédulának látogatási vonzóképes­sége közismert és a jó ismerősöket még a kény­­szervédoltás lehetősége sem riasztja vissza. A legsúlyosabb fertőző megbetegedés a gümőkór, bár a halálozás száma itt is igen nagy javulást mutat, így pld. 1925-ben 3480, 1936-ban pedig 2383 volt a halálesetek száma. Ez a javulás min­denesetre oly nagy, hogy nemcsak a gazdasági viszonyoknak a jobbrafordulása okozza egyedül, hanem hozzájárul a törvényhatóság területén szá­mos helyen felállított tüdőheteggondozó műkö­dése is. A tüdőbetegség, — kórházkérdés. Addig, amíg a nyílt tüdőbeteget betegségének hosszú tartama alatt a családja köréből kiemelni nem tudjuk, addig a tüdőbetegség tovafertőzését meg­állítani képtelenek vagyunk. Az egy szoba-kony­hában lakó népes család minden egyes tagja tör­vényszerűen megfertőzi magát a nyílt tüdőbajban szenvedő és köztük élő tüdőbeteg családtagtól. Mint népbetegség azért is félelmetes, mert maga a betegség idült lefolyású, sokszor évtizedekig tart s az emberek a nagy általánosságban nem hisznek fertőző voltában s így nem is félnek tőle. A tüdőgümőkór elleni küzdelmet az adott viszo­nyok számbavétele mellett, kiterjesztettük az új­szülöttekre is. Az Országos Közegészségügyi Intézet által készített úgynevezett bacillus Cal­mette ger-vel immunizáljuk néhány napos korá­ban a csecsemőt. Ez a preventiós munka, már hónapok óta folyik, amelynek eredményeként a csecsemők ezrei vannak már imunizálva. A tör­vényhatóság megnyugvására szolgál, hogy az állam máris épít ilyen kisebb tüdőkórházakat. Itt elengedhetetlen az, hogy a törvényhatóságunk területén legalább még 3—4 ilyen 100 ágyas tüdő­kórház létesüljön. Más a községek és más a távolabbi városok és más a fővárost övező községek és városok nemibeteg viszonyai. A falvakban alig akad egy­két vérbajos, ezzel ellentétben a fővárost övező megyei városok területén meglehetősen sok. Ugyanez áll a gonoreára is. Falvakban sokszor évekig egyetlen gonoreás betegség sem fordul elő, néha azonban egy beteg szerelem hivatásos papnőjétől a fiatalság egész sora betegszik meg. Ezért rendkívül fontos, hogy a hivatásszerűen, de titokban prostitúcióval foglalkozó nők rend­szeres orvosi felügyelet alatt legyenek. A meglevő nemibeteggondozó intézetek cél­juknak mindenben megfelelnek és még kívánatos, hogy minden városnak és nagyobb községnek meg legyen a szakorvosi vezetés alatt álló nemibeteg­gondozó intézete. A törvényes rendelkezések hiánya miatt nehéz helyzetbe jut az egészségügyi igazgatás a titkos prostituáltak miatt. Különösen áll ez a pincérlányokra. Néhány városban olyan megegyezést sikerült a m. kir. államrendőrséggel létesíteni, hogy a vendéglők tulajdonosait köte­lezi arra, hogy csak olyan leányokat tarthat szol­gálatban, akik hetenként egyszer megjelennek a gondozó intézetekben és minden második héten górcsövi vizsgálaton kívül vérvizsgálatot is vé­geztet a leánynál. Mint népbetegséget felemlítem törvényható­ságunk déli részében elég nagy számban előfor­duló trachomát. Ez a betegség is fertőző, lefo­lyása pedig idült. A tanyavilág adottsága hozza magával azt, hogy a súlyos tünet nélküli tracho­­más az orvost hajával nem keresi fel és csak az iskolai, tanonc, levente, sorozás stb. szemvizsgá­latoknál derül ki a betegsége. Ez a betegség súlyos tüneteket, vagy válságot csak a legritkább esetben okoz, szakavatott orvos kezétől kisebb és fájdalmatlan műtét útján gyorsan szabadul meg bajától. Azokban a községekben és városok­ban, ahol kevesebb számú trachomásbeteg van, a hatósági orvos saját munkájának a megzavarása nélkül megnyugtatóan és eredményesen kezeli a trachomásokat. Ahol nagyobb számú trachomás van, ott az állam által fizetett trachomaorvosok vannak, akik a trachomát szakszerűen kezelik. Rendkívül nehéz kérdés a törvényhatóság ivóvízellátása. Csak hozzávetőleges megállapítás szerint a törvényhatóság területén levő közkutak közül csak minden ötödik jó. Minden tizedik sem kitisztítás útján, sem átépítés útján jóvá nem tehető. Természetesen az egyes községeknek és városoknak a geológiai viszonyai itt esnek a leg­súlyosabban a latba, mert vannak olyan szeren­csétlen fekvésű helyek, ahol pld. artézi kutat egyáltalában nem lehet fúrni, de viszont vannak olyan szerencsés helyek is, ahol 60—80 méterről már felfutó vizet kapnak. A legolcsóbb és jó víz­ellátás: a községek területén legalább 1.000 lakó­­sonkint egy a második vízrétegig fúrt, fedett köz­­kútnak a létesítése. Az utóbbi években a m. kir. kormány rend­szere:; tervvel készíttet a községekben úgyneve­zett jó ivóvízzel bíró kutakat, az ilyen minta­­kutak létesítéséhez a községnek is hozzá kell járulni, de a tekintélyesebb hozzájárulást az állam nyújtja. Nem is olyan régen a hasihagymázt és külö­nösen annak szokványos fellépését az orvosi körök is hajlandók voltak a rossz ivóvíztől szár-119

Next

/
Thumbnails
Contents