Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Dr. Demtsa Pál: A vármegye egészségügye

A VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE Irta: DR. DEMTSA PÁL, m. kir. t. főorvos. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közegészség­­ügye a szemem előtt született meg, mert a háború befejezését követő esztendőkben úgyszólván tel­jesen elhanyagolt és a közigazgatásnak egyik leg­mostohább ága volt a közegészségügy. A mai egészségügyi igazgatás nem máról holnapra léte­sült, hanem az következetes, szívós és évtize­dekig tartó munkának az eredménye. Célszerűnek vélt teendőket minden törvényes rendelkezés nél­kül egyedül az orvosi karra támaszkodva vezet­tünk be. Természetesen ma más a helyzet. Ma az egészségügyi igazgatás a közigazgatásnak leg­fontosabb, legkedvesebb, de egyúttal a legtöbb eredményt mutató ágazata is. A törvényhatóság egészségügyi igazgatásáról és közegészségügyi állapotáról, valamint közegészségügyi intézmé­nyeiről az alábbiakban egy rövid és áttekinthető képet próbálok nyújtani. A törvényhatóság területén az egészségügyi igazgatás igazi munkásai a községi, a kör- és a városi orvosok. Nagyobb, népesebb községnek ön­álló községi orvosa van, a kisebb községek pedig közegészségügyi köröket képeznek, amelyekben a hatósági orvosi teendőket a körorvos látja el. A törvényhatóság területén néhány olyan körorvosi, illetőleg olyan közegészségügyi kör van, ahova több némelyikbe 5—6 község is tartozik. Ez az állapot egész rövidesen meg fog szűnni, mert új orvosi körök létesítésével, másrészt pedig önálló községi orvosi állások szervezésével ez a tömeg­munka is meg fog szűnni és egész rövid időn belül minden hatósági orvos célszerű időbeosztással nem csak a gyógyító munkát, az orvosrendőri teendőket, hanem a prevenciót is megnyugtató módon tudja elvégezni. Nem ilyen rózsás a helyzet hatósági orvosi szempontból a megyei városokban. Már évek óta folyik a munka, amely új orvosi állások szerve­zésére vonatkozik. Az alsóbb és középfokú ható­ságoknál az állásoknak a szervezése simán meg­történt, a m. kir. Belügyminiszter úr is jóvá­hagyta, egyedüli akadálya csak a pénzügyi hozzá­járulás megtagadása volt, — azonban szerencsére már ez az állapot is megszűnt, amennyiben új orvosi állások szervezéséhez már a Pénzügy­­miniszter úr is hozzájárult és ha a tervbe vett állami hozzájárulás fedezete érintetlenül fog ren­delkezésre állni, az esetben a városi orvosi állá­sok betöltésének semmi akadálya nincs. A törvényhatóság lakosai gyógyszertárakkal is kellőképpen el vannak látva. Olyan helyeken, ahol egy önálló gyógyszertárnak a létfeltételei hiányzanak, a körorvos kézi gyógyszertár tartá­sára kapott engedélyt és így a rögtöni orvosi segítséget igénylő eseteknél gyógyszerrel is hely­ben láthatja el magát a reá szoruló. Ma már a vármegye területén alig akad olyan község, ahol nyilvános gyógyszertár nincs, ha arra az alap­­feltételek megvannak. Ugyancsak kielégítő módon vannak ellátva törvényhatóságunk lakosai szülésznőkkel. Minden községnek, városnak meg vannak a hatósági szü­lésznői. A szülésznők számát a született gyerme­kek számához viszonyítva úgy állapítjuk még, hogy egy szülésznőnek a gyakorlatát 80 szüle­tendő gyermekkel számítjuk évente. Közegészségügyi ellátás szempontjából hiá­nyos a nagy határral és tanyarendszerrel bíró községek, illetve városok területe. Itt számba­­vehető hátráltató körülmény a kiépített utaknak a hiánya is. Feltétlenül a tanyai közegészség­­ügyet meg kell oldani, még pedig úgy, hogy az úgynevezett tanyai központokra egy-egy egész­ségházat, egy zöldkeresztes nővért, egy hatósági szülésznőt és egy állandóan letelepedett, illetőleg kint lakó hatósági orvost kell letelepíteni. Ha ez meg fog történni, úgy meg fog szűnni az az álla­pot, hogy az asszonyok szülésznő segédlete nél­kül kénytelenek szülni, meg fog szűnni az az állapot is, hogy a súlyos betegek orvosi gyógy­kezelés nélkül kénytelenek hosszabb ideig ellenni, de meg fog szűnni az is, hogy a csecsemők és 117

Next

/
Thumbnails
Contents