Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Hovhannesian Eglia: Az 1938. évi alispánválasztás
kel adott kifejezést örömének, hogy az ügy befejeződött és nem kis meglepetésünkre mondotta el, hogy ismeretlen egyének jelentkeztek részére és javára tanúknak, akik a.z esetnél jelen sem lehettek és voltak olyanok is, akik anyagi támogatást helyeztek kilátásba, hogy vitéz dr. Endre László elleni büntető perében kitartson és azt a végsőkig folytassa. Egy egész maffia dolgozott vitéz dr. Endre László ellen, aki az elmondottak hallatára csak kacagott és nyomban azt kérdezte úgy a volt ellenféltől, Sefcsiktől, mint tanúitól, hogy tagjai-e a Movénak és felhívta őket — ezeket a jóravaló keresztény fiatalembereket arra, hogy minél előbb lépjenek be a Movébe. Ez volt az a nagy „soffőr pofozás“, ami miatt több ízben interpelláltak, írtak és amelynek szereplője boldog volt, hogy végül a magyar főszolgabíró kezet szorított vele. Az 1937. év vitéz dr. Endre Lászlóra nézve a sorozatos támadások és tervszerű üldözés esztendeje volt. Kergették és üldözték mint kopók a nemes vadat. Ilyen körülmények között indult az alispánválasztásnak, aminek eredményében feltétlenül bízott, mert nem volt képes feltételezni azt, hogy őt az a magyar nép buktassa meg, amelyért mindig rajongott és hogy a felfokozott magyarsága miatt bukhasson meg valaki Magyarországon. 1937. októberében száz aláírással ellátott körlevél adta tudtul a törvényhatósági bizottsági tagoknak azt, hogy az aláírók — csupa súlyos nevű egyéniség — gr. Szapáry Lajos alispánságát támogatják. Megtudtuk azt is, hogy ő a kormány jelöltje. Egy másik körlevélből megtudtuk, hogy dr. Horváth János váci főszolgabíró is pályázik az alispáni állásra, és nem volt titok az sem, hogy ez utóbbinak alispánságát dr. Preszly Elemér főispán szívesen venné. Vesztére volt azonban dr. Horváthnak az, hogy a baloldal, a demokraták és a zsidóság felkérése nélkül is túlbuzgón támogatták őt. Vitéz dr. Endre Lászlót sem a kormány, sem valamiféle párt nem támogatta, de őt valósággal előre tolta múltja, eddigi működése, egyénisége. Barátai aggódtak, hogy őt a jelölő bizottság esetleg elejti s ekkor minden küzdelem hiábavalónak bizonyul. Dr. Preszly Elemér jelölőbizottsági elnök kezébe volt letéve a döntés. Megnyugtatásunkra szolgált az az értesülésünk, hogy Darányi Kálmán akkori miniszterelnök biztosította vitéz dr. Endre Lászlót arról, hogy a jelöltetése elé nem enged akadályt gördíteni. Mi is, vitéz dr. Endre László szűkebb baráti köréből kilencen, pártot alakítottunk, a párt Gödöllőn működött, „vitéz dr. Endre László alispáni megválasztását előkészítő bizottság“ név alatt. Bevallom képtelenek lettünk volna száz aláírót összehozni, pedig híveink száma lényegesen több volt. Ámde akkoriban a fentebb vázolt események folytán a légkör annyira aggodalmakkal telt volt, hogy még a leghűségesebb híveink is azt írták nekünk, hogy feltétlenül Endrére szavaznak, de a nevüket ne hozzuk nyilvánosságra, tartsuk kifelé titokban. Vitéz dr. Endre László hetenkint — egykét ízben felkereste a bizottságunkat, beszámolt saját benyomásairól. Egy ízben kettesben maradva elővettük a törvényhatósági bizottsági tagok névsorát, egyenkint vitattuk meg az egyesek pártállását és az eredmény az volt, hogy 450 bizottsági tag megjelenését feltételezve, már az első szavazáskor 230 körüli szavazatra számíthat vitéz dr. Endre László. Az ő megítélése hajszálra megfelelt a valóságnak; hiszen mindenkit ismert, minden egyes bizottsági tag leikébe be tudott látni. Akik belsőleg nem állottak távol az ő magyar leikétől, azokat felkereste és mindenkitől csak azt kérte, hogy ha az ő eddigi működése, keresztény és magyar felfogása megfelel a bizottsági tagnak, akkor, de csakis akkor támogassa őt szavazatával. Egy ízben az egyik budakörnyéki községben járt valamelyik bizottsági tag meglátogatására. A méteres hóban gépkocsija megakadt. Nem engedte meg, hogy kísérője — aki e könyv szerkesztőbizottságának tagja — segítsen a kiemelési munkában. Tizenötfokos fagyban ingújra nekigyürkőzött a hólapátolásnak a Pestvármegye leendő alispánja ott, a budai hegyekben karmolta ki a kerekek alól a havat. A kocsi elindulhatott. Már ebből is gondoltuk, aki így neki tud feküdni a munkának, abból nem lehet rossz alispán. 1938. január 11-én reggel vitéz dr. Endre László hívei a Karpathiában gyülekeztek, valamennyiünknek csodálatos módon az volt az érzése, hogy feltétlenül vitéz dr. Endre László győz. Felmentünk a közgyűlési terembe, ahol a szigorú téli időjárás és erős havazás ellenére is a törvényhatósági bizottság tagjainak 95 %-a jelent meg. Dr. Preszly Elemér főispán megnyitotta a közgyűlést, a jelölő bizottság hamarosan együtt volt és rövid percek múlva megtudtuk, hogy az alispáni pályázatok legtöbbjét visszavonták. A megmaradó pályázók közül a jelölő bizottság első helyen gr. Szapáry Lajost jelölte, második helyen dr. Horváth Jánost, és harmadik helyen vitéz dr. Endre Lászlót, akinek a nevét hatalmas éljenzés fogadta. A névszerinti titkos szavazás négy urnánál indult meg. Mindenki szavazott, sőt dr. Darányi Kálmán miniszterelnök is megjelent, mind a három jelöltről egy-egy szavazólapot kért és az első urnához menve a titkos választás jogát gyakorolta. Fél óra sem telt el, az urnák kiürítése megtörtént és dr. Preszly Elemér főispán kihirdette a szavazás eredményét. 478 szavazatot adtak le, amelyből vitéz dr. Endre Lászlóra 228, dr. Horváth Jánosra — 115 — 8*
