Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Fára Dezső: A vármegye története 1914 - 1918
A VÁRMEGYE TÖRTÉNETE 1914-1938. Irta: FÁRA DEZSŐ, vm. főlevéltárnok. Az 1914-ben reánk szakadt szörnyű világégésben a vármegye népe meghozta a maga bőséges véradóját, óriási anyagi áldozatát s míg népe künt a harcterek különböző részein keményen állta a küzdelmet, közigazgatása és az itthonmaradott lakossága hűségesen teljesítette a reája háramlott kötelességeket. A vármegye közönségét a nagy megpróbáltatás hatalmas feladatok megoldása elé állította. A rendes ügymenet ellátásán kívül két fontos irányban kellett működést, kifejtenie: az egyik volt a hadsereg érdekében szükséges teendők ellátása, a másik az itthonmaradt lakosság életműködéséhez szükségesek biztosítása. A hadsereget el kellett látniók emberrel, járművel, élelemmel, támogatniók kellett a hadvezetőséget a nyersanyagbeszerzésben. Ugyanakkor gondoskodniok kellett a lakosság életműködéséhez szükséges eszközök biztosításáról, különösen biztosítani a termelést és a városi lakosság élelmezését. A háború kezdetétől fogva a legnagyobb gondossággal és lelkiismeretességgel járt el mindezekben Pest vármegye. Mindjárt a háború legkezdetén megszervezte a hadbavonultak családtagjai segélyezésére a vármegye társadalmát s rövid időn belül közadakozásból félmillió korona összeg állott a vármegye vezetősége rendelkezésére abból a célból, hogy a rászorultakat segélyezhessék. A háború első 5 hónapjában 26.000 drb. lovat vittek el hadi célokra és hadikölcsönre csak a megye területén 34 millió koronát jegyeztek. Több mint 4000 teljesen felszerelt ágyat bocsátott a megye lakossága a hadvezetőségnek hadikórházak berendezésére. Már az első időktől kezdve különös gondot fordít a megye a közélelmezés biztosítására. Különösen nehéz feladat elé állította a vármegyét a közélelmezés kérdése. A főváros közelében fekvő községei és városai lakossága a hadiipar erőteljes fejlesztése következtében rohamosan akkorára duzzadt meg, hogy komoly nehézségeket okozott akkora tömegek élelmezésének máról-holnapra való megoldása. Ezek a nehézségek oly mértékben növekedtek, hogy a megye kénytelen rendkívüli közgyűlésen tanácskozni a kérdés felől. A gyűlésen megállapítják, hogy bár még csak az ősz legelején vannak, de már is 300.000 ellátatlan lakosa van a megyének, vagyis lakosságának lU része nem gondoskodott előre gabona- és terményszükségleteinek a beszerzéséről. Az esetleges katasztrofális ínség bekövetkezésének megelőzésére maga a vármegye vásárol gabonát s így biztosítja ellátatlanjainak kenyérrel való ellátását. Nehezíti a vármegye ilyen irányú munkáját a Székesfőváros ellátásának kérdése is, mert a főváros is javarészt a megye területéről, mint a legközelebbi helyről igyekszik a maga lakossága részére szükségeseket beszerezni. A közélelmezés biztosítása mellett nemcsak a polgári lakosság, hanem a hadrakelt hadsereg szempontjából is életbevágóan fontos kérdés volt a termelés folyamatosságának biztosítása. E téren nehéz feladatok elé állította a háború a megye közigazgatását. A termelés küzdött a munkáshiánnyal és az igavonó állathiánnyal. A termelés biztosítására felállította a megye a gazdasági munkabizottságot, amelynek keretébe illeszkedtek a községi intézőbizottságok. Ezek külön munkatervekben állapították meg a megmunkálandó, bevetendő területek nagyságát, a munkásszükségleteket. A hadbavonult munkáskezek pótlásáról részint katonai munkásosztagokkal, részint hadifogoly munkások juttatásával gondoskodtak. Különösen aratás, cséplés idején fokozta a vármegye ezt a gondoskodását. A vármegyében átlag 15.000—20.000 hadifogoly dolgozott s nyári időben a katonai munkásosztagokkal együtt. 30.000—35.000 munkással igyekeztek pótolni a hiányzó munkaerőket. A nagyobb feladatok mellett kisebb kérdések is merültek fel, mint az internáltakról, majd a romániai hadsereg betörése elől menekültekről való gondoskodás, a háborúban megkárosult falvak felsegélyezése és egyéb. A háború harmadik évében I. Ferenc József király halálával az országot ért csapás érzékenyen érintette a vármegyét is, amely részt kért magának az országos gyászból — majd nagy küldöttséggel vett 108
