Drahos Istvánné (szerk.): Pest megye sajtóbibliográfiája 1975 - 1994 (Szentendre, 1997)
Bibliográfia
A MI-------UEi LACHÁZA ÚJSÁGUNK 1996. MÁRCIUS ___________KISKUNLACHÁZA ÖNKORMÁNYZATI HÍREI ÉS EGYÉB KÖZÉRDEKŰ OLVASNIVALÓK__________ 1848 ÜZENETE Részletek dr. Losonci Miklós művészettörténész ünnepi beszédéből Tisztelt Honfitársaim! Talpra magyar... ez a nép már jóval Petőfi előtt 1 leírta a szívébe ezt az óriási eszmét. 1100 évvel ezelőtt, a mi előmagyarjaink nézték a felkelő napot, és a szívüklxm megszólalt a nagy belső hang: Talpra magyar! És elindultak a nap útját követve, előre, nyugat irányába. Hátuk mögött az ellenség nyilai, előttük a bizonytalanság. Szívükben azonban a merészség, hogy elindulunk és megérkezünk valahova. Amikor ott a Kárpátok vidékén, Vcrcckénél újra megálltak barmaikkal, gyerekek sokaságával, szekereikkel, akkor Árpád kiállt egy szikla tetejére és lűtta-né/te, hogy ródul át népe Európába. Mert akkor ke/.tlődütt a tódulás, és máig tart folyamatosan. Ennek a nagy népnek, ennek a nagyszerű nemzetnek története. „Talpra magyar! Hí a haza. :tt az. idő, mnst vagy soha”. Ez az. „itt az idő, most vagy soha" mindig a legfontosabb idő volt. Most is azt érezzük, történelmi időket élünk, most is úgy kell kiáltanunk: itt az idő! De az „idő" mindig a legfontosabb idő volt. Szent István korában is, amikor ő érzékelte, hogy váltani kell, meg kell kötni magunkat Európában. Amikor II. Endre kiadta az Aranybullát, az is a legfontosabb idő volt. „Legfontosabb idő” az a pillanat is, amikor Hunyadi Mátyás rádöbbent arra, hogy nemcsak karddal, hanem gondolattal, értelemmel is kell ezt a népet füléb.4 mi t :isÁar\K 911.1 ÍŐ48 1996 resztem, feltámasztani, és jövőt serkenteni vele és általa. Olyannyira, hogy amikor Petőn Nemzeti dalában olvassuk azokat a nagy gondolatokat, hogy „fényesebh a láncnál a kard,/jobban ékesíti a kart, / és mi mégis láncot hordunk, / ide veled régi kardunk" — akkor nemcsak a márciusi ifjakra emlékezünk, hanem az idők mélyén fölscjlcnck Mátyás király humanista eszmei is. Napjaink nehézségeivel, problémáival, gondjaival küszködve érzékeljük azt, hogy' ma is időszerű Petőfi felhívása, csak éppen ma már nem a kardra, hanem az. értelemre van szükségünk, csatánk megvívásához. .Ahogy József Attila mondja „...az értelemig és tovább...”. Nemzeti dalunk ebben az 19%-os esztendőben úgy bővül, úgy terebélyesül az eszméknek az új z.uhatagával, hogy lánc már nincsen. Mert a tatár láncot letörtük, letörtük a török láncot, letörtük a német-Habsburg láncot, letörtük az orosz láncot. Nincs lánc többé, és a kard is szerencsére, rozsdásodik. Csak rozsdásodjon! IX: elő az. értelemmel, elő a gondolattal, a magyar-magyar iránti tisztelettel, bölcsességgel, jó szándékkal, és akkor ennek a népnek óriási jövője lesz... Emlékezzünk vissza az. elmúlt évtizedekre! Minden nehézség ellenére ez a nép belül mindig szabad volt, soha nem volt rab. Ezért tudta kivívni a szabadságot. Értelmében, gondolatában, magatartásában, szellemiségében, Petőfi, amikor a Nemzeti «Iáit irta, szabad volr. Amikor a márciusi ifjak lefoglalták a I .anderer Nyomdát és kinyomtatták a 12 pontot, szabad emberek voltak. Szabad emberek voltak, miközben a császári kamatilla állt mögöttük. Börtönnel, bitóval fenyegettetve, de szabadok voltak és szabadok maradtak. Ez Petőfi versének meg 1848 forradalmának és szabadságharcának a nagy üzenete 1996 magyarjai számára... Mély meggyőződésem, hogy- a mi népünknek. a magyar nemzetnek igenis (Folytatás, a. 9. nMnIuu/ PÁRTSEMLEGES ■ TÁJÉKOZTATÓ ■ SZÓRAKOZTATÓ Ára- 20 -Ff Megjelenik 1992. márciustól HAOYOMÁNYŐRZÓ LAP 64