Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban
esetben gazdagabb, 1 esetben szegényebb famíliát képvisel, 8 esetben pedig nem dönthető el, hogy milyet; 16 katona visel végül olyan családnevet, amely falubeli családdal egyáltalán nem azonosítható, és így (az esetleges új települőket leszámítva) mások famíliájának tagja, feltehetően szolgája, esetleg fogadott katonája volt. Szalkszentmárton adatainak hasonló elemzéséből (a solti járás adózó családfőinek 1702/1703. évi név szerinti összeírása segítségével)210 kiderül, hogy all katona között 2 egész telkesnek számító (4—6 ökrös) jobbágygazda akad (a 15-ből), és 3 féltelkes jobbágy (a 28-ból), 1 famíliát képvisel rokon, és ezenkívül 7 más családnevű, feltehetően famíliabeli szolga bukkan fel. A váci járásról sajnos csak egy 4 évvel korábbi névszerinti összeírás-fogalmazmányunk maradt, 1699/1700-ból.211 Eszerint, amennyire megállapítható, Boldog község 20 katonája közül 3 egész telkes jobbágy akad (14- ből), 1 féltelkes (10-ből), 2 rokon, 2 zsellér, és 11 famíliabeli szolga, fogadott katona, vagy esetleg közben érkezett, új családfő. Fót 14 katonája közül 4 egész telkes, 2 féltelkes, 1 szegény jobbágy van 17 famíliabeli szolga mellett. Amennyire tehát e gyér, és am úgyis csak fenntartással kezelhető eredményekből megállapítható, Pest megye katonaságának mintegy 50—55%-a került ki részben talán fogadott katonák, részben famíliabeli szolgák, vagyis a gazdagabb jobbágyok cselédeinek sorából. Ez nagyjából összevág a katonanévsor azon konkrét adatával is, amely szerint Alsónémedi 35 katonája közül 18 volt ilyen szolga. Mintegy 10—12% szegényebb jobbágy illetve zsellércsaládfő is akad a katonák között, vagyis a megye katonaságának megközelítőleg 65%-a került ki a szegényebb paraszti rétegekből. Ugyanakkor mintegy 10—15%-a az egész telkes, 10—12%-a a féltelkes jobbágyok soraiból, és 10—- 12%-a a valamivel tehetősebb jobbágyfamíliák által küldött rokonokból. Attól mindenesetre mind országos, mind helyi, Pest megyei viszonylatban elég messze vagyunk még, hogy a szabadságharcon belüli osztályerőviszonyok alakulását minden részletében, világosan fel tudjuk rajzolni és az előbukkanó adatokat is mind, hiánytalanul, világosan meg tudjuk magyarázni. Láthatólag általános tendenciát tükröző tanúság a Deák Ferenc ezerebeli Pest megyei katonák kérése 1704 szeptemberéből, amelyből kiderül, hogy otthon maradt családtagjaikat a falusi és városi elöljárók zaklatják, erőszakkal is fuvarozni hajtják, sőt néhol „házoknak felégetésével fenyegetődzköttenek”.212 Rákóczi tanácsa (az excelsum consilium) 1704 október 21-én a dömsödiek dolgában azt a határozatot hozza, hogy „az melly gazdák magok személlyek szerint insurgáltanak, azoknak az idei adójokat egészen, amellyek pedig soldosok, báttyok, eöcsök és egyéb atyafiok által, adójok felét” kegyelmesen elengedi.213 Ez alátámasztja a rokonokról és fogadott katonákról fentebb mondottakat is. 1705 áprilisában viszont a váciak kérik armális adójuk elengedését, — továbbiak során kell majd még tisztázni, hogy ebben az időpontban itt milyen adóról van is szó. Hogy Vácott egyébként milyen határozott osztálykövetelések merültek fel a jobbágykatonák körében, sőt nyertek — legalább is részben és átmenetileg — kielégítést, arról kétségtelen tanúbizonyságunk van azon panaszokból, amelyeket Mágocsy Mihály mint a váci fiscalis jószágok provizora írásban juttatott el 1705 március 26-án Rákóczihoz. A beadvány szerint, amelyet Berkes András váci prépost is aláírt, Üjfalussy Ferenc, Szabó Máté hatvani kapitány vicehadnagya, „ki is váczi kapitánnak . . . tartja magát”, egyéb kihágások, excessusok mellett „most legújabban azon magának vendicált kapitányi authoritásával váczi hegyekben levő fiscalis szőlőket katonáknak, hajdúknak osztogattya, kik azoknak culturájára fiscalis 4* 51
