Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Lakatos Ernő: Pest megye történetének forrásai (Útmutató a helytörténeti kutatók számára)
közgyűlésekről jegyzőkönyvet fektettek fel, ezekbe azonban csak a közgyűlésen felvett tárgyak rövid fogalmazata és a tárgyban hozott határozat lett bevezetve. Magának a tárgyalásnak, esetleges vitának semmi nyoma nem maradt a jegyzőkönyvekben. A jegyzőkönyvi határozatot rávezették a tárgyra vonatkozó ügyiratra is. Magukat az iratokat vagy formai vagy tartalmi jegyek alapján bizonyos irategyüttesekbe, állagokba sorolták. A feudáliskori levéltári munka mindig a jegyzőkönyvek és az iratok közötti szerves kapcsolat kiépítésére irányult. Az ún. megyei kisgyűlésen letárgyalt ügyeket a következő közgyűlésen be kellett mutatni, s ezért a közgyűlési iratanyag magában foglalja a kisgyűlést is. E korszak kutatója nem mellőzheti a közgyűlési iratok vagy jegyzőkönyvek átnézését bármilyen helységre, vagy bármilyen tárgykörre vonatkozóan is folytasson kutatást. A megye feladata volt a megyére kivetett állami adónak a községekre való szétosztása és behajtása. Az adószedő nemcsak az adópénzeket kezelte, hanem az adóra vonatkozó iratokat, összeírásokat is. Az adóösszeírások a legfontosabb társadalom és gazdaságtörténeti forrásaink közé tartoznak, egybevetésük alapján a kutatott helység fejlődésének vázát rajzolhatjuk meg. Az adóösszeírások gyakran egyéb körülményekre is utalnak, a község földesurára, betelepítésének idejére, a családok számára. Az adózó családokat a családfő nevével tüntetik fel, kimutatják az adóalapot, állatállományt és a vetésterületet a gabonanövények szerint. Az országos összeírások általánosságban is tájékoztatnak a községről, földje termékenységéről, erdeiről és legelőiről stb. Az összeírások jelentős része csak közvetve vagy egyáltalán nincs összefüggésben az adóval. Ilyenek a tűzkárösszeírások, a katonai célú népösszeírások, a lélekszám kimutatások vagy éppen az úrbéri jellegű összeírások; az urbáriumok. Az utóbbiaknak úgyszólván teljes sorozata megvan a levéltárban. Az összeírásoknak a Pest megyei Levéltárban külön katalógusuk van. Nem kevésbé jelentősek helytörténeti szempontból a bírósági iratok is. A megyei bíróság elé került ügyek már igen régtől egészen a mai napig két főállagban vannak: a polgári és büntetőperes iratok sorozatában. Mind a két állag iratai gyakran társadalmi mozgalmakat tükröznek. Az egyébként magánjogi perek mellékletei (térképek, urbáriumok, határjárások, összeírások) sokszor helytörténetírásunk legértékesebb forrásait nyújtják. A megyei bíróság üléseiről is vettek fel jegyzőkönyveket s már igen korán külön kezelték a nemességet vitató pereket, a csődpereket és az úrbéri pereket. Az utóbbiakat kivétel nélkül csatolták az 1856-ban felállított úrbéri törvényszék irataihoz. Az úrbéri perek a községnek közel egy évszázados (1770—1860) feudális kizsákmányolása ellen folytatott küzdelmeit tárják elénk. A permellékletek, az 1770. évi urbárium, különböző összeírások, földkönyvek, telekkönyvek, térképek s maguk a csatolt úrbéri perek is élesen állítják elénk parasztságunk küzdelmes életét és harcát a feudális földesúri terhekkel szemben. Az újabbkori közigazgatási iratok közül ki kell emelnünk a főispáni és álispáni iratokat. A megye főispánja mindig az uralkodó vagy kormány képviselője volt, a főispáni iratok különösen politikai szempontból jelentősek (sajtóellenőrzés, választások, nemzetiségi politika, haladó mozgalmak szemmel tartása), az álispáni iratok mindinkább a szakosítás irányába haladó közigazgatási ügyeket tartalmazzák. Ugyancsak az álispáni iratok között találhatók a jelentőségéből és autonómiájából sokat vesztett megyei közgyűlésen előadott tárgyak iratai is. A polgári korszakban különösen 1872-től a felerészben virilisekből álló törvényhatósági bizottság volt a megyei autonómia 444
