Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban
Helység ék száma 1696 1699 1701 1703 1. járás 17 21 24 28 2. járás 39 43 48 48 3. járás 28 30 36 37 4. járás 26 24 26 27 Összesen 110 118 134 140 A családfők számánál különleges jelenségnek kell tekintenünk Szentendre átmeneti, nagy felduzadását (1696), valamint Kecskemét már említett csökkenését 1699—1701 között, a visszatelepülésekkel kapcsolatban. A három mezőváros nélkül a kecskeméti járás világosan növekvő számokat mutat (784, 1230, 1361). 1699 és 1703 adatait összevetve mindegyik járásban gyarapodást észlelünk. Amennyire e bizonytalan számoknak hinni lehet105, a megye adózó családfőinek száma négy év alatt 7229-ről 8154-re emelkedett. Feltűnő azonban, hogy közben az 1701-ből származó adatok többhelyt még magasabbra kiugnak, főleg a váci járásban, ahol 752 családfővel mutatnak többet, mint 1699- ben, és 712-vel többet, mint utána megint 1703 számai.106 Vajon okozhatta e kiugrást valami átvándorlási hullám ? Vagy inkább az adatfelvétel szempontjai változtak közben? A válasz előtt meg kell próbálkoznunk a gazdasági adatok összeállításával is. Az alábbi táblázat az 1699107 és 1703108 eleji megyei összeírási adatokat tartalmazza Pest megye paraszti sorban élő adózóinak anyagi „tehetségéről” (facultas). Az állatokat szám szerint, a vetésterületet a felhasznált vetőmag mennyiségében, pozsonyi mérőben109 adja meg, a szőlőt a bortermés alapján akóban.110 Az 1699-i összeírás nem nyújt adatot a sertésekről és a zabról, az uzsorás ökröket pedig a saját tulajdonban levőkhöz számítja, így 1703-ban a két utóbbi rovat összegét kell 1699 adataihoz mérnünk.111 Az adatok részletes elemzése egész sor kérdést vetne fel. Itt azonban megkell elégednünk azzal, hogy néhány főbb jelenség értelmezésére teszünk kísérletet. Mindenekelőtt világosan látnunk kell, hogy Pest megye gazdasági életének ekkor is, mint a hódoltság idején, még az állattenyésztés volt fő tényezője, méghozzá az is erősen külterjes változatban. Az új telepítésű, hegyvidéki, pilisi irtványfalvakat112 meg az árvízmosta dunai, solti részeket113 kivéve a legtöbb helyen, de különösen a kecskeméti járás helységeinek néptelen, széles határain még bőven állt a föld, s a jobbágy úgy művelhette meg, ahogy igaerővel bírta. Boldog község 1700 őszén kelt adatfelvétele szerint e vidéken (a váci járásban) az számított jobbágynak, akinek saját ekefogata volt: az ilyen 30—40 pozsonyi köböl búzát is vethetett, hiszen földet elegendően talált.114 E viszonyok közt a parasztgazdaságban az állatállomány, azon belül is az igaerő, a vonómarha a legfontosabb. Arra nehéz volna válaszolnunk, hogy a paraszti állatállomány mennyiben heverte ki 1703-ra a XVII. század végének válságát, háborús veszteségeit.115 Az 1699. és 1703. évi adatok összevetése azonban, mint a népességben, e téren is bizonyos emelkedést mutat. Vegyük az igásmarhák számát: 1699 1703 1. járás 5652 6237 2. járás 4091 6783 3. járás 1422 2274 4. járás 1378 2230 összesen 12543 17524 3* 35
